Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
20. Illúzió

Rita, Kamrás, Gál, Szűcs
A stúdióban.
Kamarás egyedül ül a széken, mellette áll Gál, szemben egy ürs szék.

KAMARÁS: Ülj már le.

GÁL: Nem lehet.

KAMARÁS: Mért?

HANG: Tíz másodperc múlva adásban!

KAMARÁS: Mért nem tudsz már leülni?

GÁL: Mert nem én vezetem a beszélgetést.

KAMARÁS: Hanem?!

HANG: Öt másodperc múlva adásban!

RITA: (mint a szélvész, bevágódik, leül) Jó napot, polgármester úr.

HANG: Figyelem! Adásban vagyunk... most!

RITA: Tiszetelt hölgyeim és uraim, jó estét kívánok. Forró, lázas időszakát éli városunk, hiszen rövidesen polgármeseri választások elé nézünk. Televíziós csatornánk célja, hogy bemutassa a jelölteket. Beszélgetőtársam polgármesterünk, Kamarás Péter, aki szintén indul a választásokon. Polgármester úr, jó estét kívánok.

KAMARÁS: Jó estét.

RITA: Logikus következtetésnek tűnik, hogy miután jelöltette magát, Ön úgy érzi, hogy az elmúlt időszakban jól végezte munkáját. Ön hogyan látja ezt?

KAMARÁS: Városunk hosszú történelmi múltra tekinthet vissza, és gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik. Mindezeket a korszerű európai irányzatok útvonalán ápoljuk. Én, mit a város polgármestere, mindig is nyitott voltam a város polgárainak véleményére, hiszen egy cél vezérel bennünket: városunknak egy egészséges, élhető, kellemes, kényelmes és gazdag otthont kell biztosítania minden polgára számára. Bízom benne, hogy ezt a kedves választópolgárok is így látják.

RITA: Ön hogyan képzeli a város jövőjét?

KAMARÁS: Elöljáróban engedje meg, hogy leszögezzem: a város költségvetése pozitív szaldót mutat, ami eddig egyetlen polgármesteri mandátum végén sem volt tapasztalható. Mindezek felett...

RITA: Ezt milyen tényekkel tudja alátámasztani?

KAMARÁS: Kedves szerkesztő asszony, meg kell nézni a gazdasági mutatókat.

RITA: Erre sajnos nem volt lehetőségünk, így nem marad más, mint az Ön szava.

KAMARÁS: Igen... Szóval mindezeken túl mindannyiunk számára tapasztalható, hogy a kátyúk eltűntek az közutakról, néhány peremvárosi utcát sikerült kibetonoznunk, számos intézmény homlokzatát tataroztuk, a nagyberuházási alapból megkezdtük a városi fedett uszoda építkezését, négy új játszóteret építettünk, és a kultúra területén is számos befektetés tapasztalható...

RITA: Sokak szerint azonban a kátyúk betömése csak ideiglenes foltozás, ami nem helyettesíti az utak teljes felújítását. A városi fedett uszoda építkezése még az előző polgármestei mandátum alatt megkezdődött, és azóta is csak a betonkonstrukciót látjuk. A játszóterek felszereltsége távol áll az eurokompatibilis előírásoktól. A kulturális prodzsektek pedig fővárosi szervezésben valósulnak meg.

KAMARÁS: Mindaddig, amíg nem rendelkezünk olyan szakmai kapacitással, amely a megfelelő módon tudná megvalósítani a prodzsekteket, addig nem zárkózunk el a szakemberek importálásától.

RITA: De amennyibben mindez önkormányzati kezdeményezés, akkor mindezek finanszírozása miért egy fővárosi bankon át történik?

KAMARÁS: Nyilván mindennek megvan a maga gazdasági oka.

RITA: Természetesen. Mint ahogy az önkormányzati ingatlanok eladásának is. Úgy tűnik különösen a külföldi vagy fővárosi, kétes múltú cégek részesülnek előnyben.

KAMARÁS: Honnan veszi azt, hogy kétes múltúak ezek a cégek?

RITA: Tény, hogy idegen kézbe kerülnek a frekventált ingatlanaink. Sőt, a hagyománygazdag kulturális múltra visszatekintő patinás intézményeink igazgatói sem helyiek már.

KAMARÁS: Csak ismételni tudom az előző állításomat: én a városnak a legjobbat akarom. És ha a városban nincs potenciál, akkor importálnunk kell.

RITA: Ezzel azt állítja, hogy a városban nincs jóformán egyetlen ember sem, aki képes volna egy igazgatói poszt betöltésére?

KAMARÁS: Ezt egy testület dönti el.

RITA: És ugyanazon testület hozott határozatot arról, hogy a három éve megvásárolt víztisztító-rendszert továbbra se helyezze üzembe – annak ellenére, hogy tudomásom szerint Ön egy EU-s pályázaton ennek megvásárlására és beüzemelésére is meglehetősen szép összeget nyert.

KAMARÁS: Nem én, hanem a városi önkormányzat.

RITA: És ugyanezen testület hozott határozatot arról, hogy az óváros nagy részét le kell bontani, és a területet egy nemzetközi kereskedelmi cégnek kell eladni?

KAMARÁS: Szerkesztő asszony, a nosztalgiázásból nem lehet megélni. A XXI-ik században élünk. Haladni kell a korral, és én sose voltam a haladás ellensége.

RITA: És egy külföldi megaáruházat kell építeni az óváros helyén?

KAMARÁS: Esetenként igen.

RITA: Erről jut eszembe, polgármester úr: úgy tudom, Ön sem városunk szülötte.

KAMARÁS: Hat éve költöztem ide, de azonnal beleszerettem ebbe a milliőbe. Városunk egy egyedi gyöngyszem ebben a régióban. Sőt, megkockáztatom – Európában is! Nem véletlen, hogy elkötelezett célom elsősorban a gazdasági és a kulturális élet előremozdítása.

RITA: Nos, reméljük ezt az előremozdulás kivételesen meg is valósul az elkövetkező mandátum alatt, bárki is nyeri meg a válsztásokat. Polgármester úr, köszönöm a beszélgetést. Tisztelt nézőink, ne  felejtsék el: vasárnap szavazunk! Sok múlik a voksunkon. Köszönöm, hogy velem tartottak, találkozunk egy hét múlva ugyanekkor, ugyanitt. További jó éjszakát kívánok.

Kamarás robbanna a székéből, Rita ül, mosolyog.

HANG: Forog a kamera, öt másodperc türelmet kérek a lekonf takaróképéhez...

KAMARÁS: visszaül ülnek ketten és mosolyognak. Gál és Szűcs a háttérben áll.
Köszönöm, befejeztük.

KAMARÁS: (most robban ki a székéből) Mit képzelsz te picsa?!

RITA: Semmit. Dolgozok.

GÁL: Ne haragudj...

KAMARÁS: Te meg?! Rám szabadítod ezt az inkompetens libát?! A kurva anyádat, hát hogy képzelted ezt? Mi?!

GÁL: Ne haragudj, én...

KAMARÁS: Ne makogj nekem, bazmeg! Hülye impotens idióta! Arra se vagy képes, hogy a saját embereidet megválogasd? Befejezted, bazmeg! Érted? Befejezted! A kibaszott rühes kurva! Szűcs! Adjon egy pohár vizet! (Ritának) Hát mit képzeltél, mi? Nekem jössz?! Mit ártottam én neked, bazmeg? Abba a kézbe szarsz, amelyik enni ad?

RITA: Én csak a munkámat végeztem.

KAMARÁS: Kussolj bazmeg! Hát tudod te, hogy mibe nyúlkálsz? Engem basztatsz? Hát úgy repülsz innen, hogy a lábad se éri a földet! De nem innen, hanem mindenhonnan. Menjél, bazmeg, padlót nyalni a kaszárnyába! Ott dugdosd a mikrofonodat a bakák seggébe! Szétbaszom ezt az egész rühes bagázst! Hát mit képzeltek ti? Nyomom belétek a pénzt, nem kérek érte semmit, erre ki akartok nyírni? Hát bassza meg!

Szűcs szalad befelé egy pohár vízzel

Szénsavmentes nincs?

SZŰCS: Nincs.

Kamarás megissza a vizet.

KAMARÁS: (sziszeg) Rohadt szarházi banda. Na meglátjátok... (el)

GÁL: Mi a fenét csináltál?

RITA: Megszorongattam egy kicsit.

GÁL: Megszorongattad?

RITA: Meg.

GÁL: Egy kicsit?

RITA: Egy kicsit.

GÁL: Véged van, kislány.

RITA: Még te vagy itt a főnök, nem?

GÁL: Szerintem nem.

RITA: Hát akkor így jártál.

GÁL: Mi van? Már megbeszélted a Vizivel, ugye? Kifúrsz.

RITA: Csúnyán fogalmazol.

GÁL: Csakhogy a Vizi még nem nyerte meg a válsztásokat.

RITA: Meg fogja nyerni.

GÁL: Nem biztos... És függőlegesen vagy vízszintesen beszéltétek ezt meg?

RITA: Te mondtad, hogy eleged van.

SZŰCS: Én megmondtam.

GÁL: (Szűcsnek) Hallgass.

Szűcs kimegy.

Menj innen Rita.

RITA: Felmondasz?

GÁL: Elfogadom a felmondásodat.

RITA: Komolyan beszélsz?

GÁL: A legkomolyabban.

RITA: Dehát a Kamarásnak meg vannak számlálva a napjai! Szám szerint: három!

GÁL: Ez nem a Kamarásról szól

RITA: Hanem rólad?! Kirúgsz? ... Azt hittem komolyan beszélsz, amikor...

GÁL: Én végig komolyan beszéltem.

RITA: Ezt nem csinálhatod.

GÁL: Éppen most csinálom. De majd a Vizi rehabilitál. Menj innen, Rita. Befejeztük.

RITA: Mit fejeztünk be?!

GÁL: Mindent.

RITA: Szarházi disznó vagy te is. (el)

<| 19. Elégia || 21. Ódium |>