Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium
19. Elégia

Rita.
Otthon, egyedül

RITA: (telefonál) Szia, én vagyok... Tudom, hogy látod, csak... Hogy vagy?... Én is. ... Nem hívtál fel. ... Igen, én se, csak gondoltam, hogy esetleg nem akarsz velem... de mindegy. Jó hallani a hangodat. ... Nem tudom, csak úgy. ... Igen, csinálom, persze. ... Nem tudom, holnap kiderül. ... Igen, egy kicsit még sűrű az életem, de nemsokára... Igen, tudom, hogy mindig ezt mondom, igazad van. ... De veled mi van? ... Hiányzol, Edvin... Mikor jössz haza? ... Értem... Semmi baj... És hol vagy? ... Sáránál? Az én Sárámnál?! ... Kint, a tanyán? ... Értem...

<| 18. A tenger || 20. Illúzió |>