Jódal Kálmán: Etil-vanillin

Private

Miután a bontott csirkét púderrel jól bepanírozta és a részhalmazait felaggatta a szárítókötélre levegőzni, Immaculata a piros bőrcuccos, borvörös hajú fickóhoz fordult.
              – Nem is tudom, miért is nem öllek meg.
              A festett hajú sir Gawain a WC– csészéből zabált, kifőzött tésztát szétköpködte, majd ironizálva lökte oda:
              – Mert hülye vagy. Szimplán azért.
              Elvira– FV K– 4 hátán elnyomta a cigarettáját.
              – Képzavar.
              Hisztisen félrelökött egy csomó videoszalagot, és a whiskysüveg után nyúlt.
              – Persze te is kérsz– sandított rá, majd meg sem várva a választ, mindkettőjüknek töltött a kristálypoharakba.
              K– 4 durván Elvira– FV mellébe markolt.
              – Hogy neked is fájjon. Képzavar?
              A lány elfintorodva kiverte K– 4 kezéből a poharat.
              Rövid pofozkodás után K– 4 ismét rákérdezett.
              – Képzavar?
              Elvira– FV fásultan a mennyezetre pillantott.
              – Dylan Dog leszopását kivéve talán minden az. – És K– 4– re löttyintette a frissen újratöltött pohara tartalmát.
              A fiú ráköpött, majd rövid tespedés után vidoran a lányra fogott egy csehszlovák játék pisztolyt:
              – Nem is tudom, miért is nem öllek meg. Tonemo u mrak. To– ne– mo– u– mrak. Képzavar?
              Az arcuk a felismerhetetlenségig eltorzult, és egy egészen új, eddig ismeretlen vonással gazdagodott, melyet egyikük sem ismert, de tudták, rettegésszag lapul mögötte.
              Farkasszemet nézve egymással, miközben kinn fém csapódott a fémhez, váratlanul szertelen vihogásba kezdtek, mint akik azt hiszik, valami elképesztően pompás viccet hallottak, s csak a szirénaszóra tudták abbahagyni a röhögőolimpiát.

< Seggberúgunk mindennap | Pietá >