Horváth Ottó : Hangok (Canti)

II.

A tavaszi éjszaka váratlanul hűvös víz illatát,
a szél pedig keletről is, és északról is, és nyugatról is,
és délről is erdei patakcsobogás éles hangját hozta,
és az éjek árnyékot felivó és magtermő harmatra illatoztak,
miközben azt figyelted, nézlek, és az egyik Duna-menti
városra való emlékezés iszapja is párologni kezdett,
és a rám törő képek miatt nem tudtam szólni sem,
és nem jutott eszembe, beszéltem-e már neked valamennyi
színét vesztő helyszínemről, és csak feküdtem a fapadon,
olyan egyedül, mint hajdanán, és a csillagraj
a lámpásra a magasból függönyként zuhant.