Horváth Ottó : Hangok (Canti)

XIII.

Eliot után mondod, hogy az áprilisnál nincs kegyetlenebb,
mintha elfeledted volna, hogyan és miért is.
Mintha nem tudnám e történet elejét és végét.
Però tu te la ricordi?
Egy gondolat sincs, mely az eső patakjában
nem fuldokolt volna.
És a fekete nyirok virágzott a lakás szegleteiben.
És az asztali lámpa is mint egy büntetőosztag hallgatott,
és a jégeső megállás nélkül dübörgött a tetőn,
és dobolt végig az ereszcsatornákon, és zúgatta
a ciprusok és fenyők fáradt lombját,
és tavaszi virággal szórta be a sötét, zsíros sarat.