Horváth Ottó : Hangok (Canti)

XV.

Abban az esztendőben nem szakadt vége a tavasznak.
Sem júniusban. Sem augusztusban. Októberben sem.
Ver erat aeternum.
A fákon virág ütközött ki,
mint veszett állat száján a hab.
A mezők színültig teltek hervadást
nem ismerő virággal.
Aszfaltot repesztett a zöld és érintetlen fűszál.
A csalogány végkimerülésig énekelt.
Míg halálossá nem lett az unalom.