Horváth Ottó : Hangok (Canti)

V.

Az üresség és a haszontalan szomorúság
jellemezték a napom, del giorno des tages.
A méhek sztereóban zümmögtek körül,
és az erdőben a kakukk a meleget
és zöld tengerét hangosan dicsérte,
és én meg csak azt hallottam, ami bennem.
A jó ideje mások, s magam elhallgatta mondatot.