I. Bukés babák

Nesz színe zuhan megelőzve közben a csattanást: becsapódik több emelet magasából a disznószőrkabát.

A szélfront törött át, a csöndes hátország bevéve, levetve, lelökve a árnyékok tetőről, ehol az orvos jön, menetszünet van , járdára mentőkocsi hajt fel.

Gyűlnek lenn bábuk és babák.

II. Eldördül a mozsár

A kétség szabad: láthat lenn gimnasztikát; amíg a füvön a talajtorna-tánc, bemérhet lassan a szimmetrikus parkban, és bizonyos, hogy árt, ha megcéloz lombból megannyi éles v-betűvel, megcéloz gömbbel, és szaltóból a lány (eldördül a mozsár), mint delfin hull felszín alá, és sebzi a vékony hátuszony a zöld hullámhéjt belülről és szalad a seb, a v-sokszorzó egyre, hanyatt szét, a pázsit alatt - a fövenyen át, valahová -, a völgyben vadászik, vizen a vihar.

III. Kiesnek

Az első öröm a sutba vágva, teremtő szellem lép utána az albérleti nagyszobába, s rendezni kezdi bútorzatát.

Ha fogason már a nagykabát, s a tévén bejön a közvetítés - kéken az ózon ad vetítést -, húsfaló zöld kerül elő, s füledre les ordas virág: ezt nem szabad máshogy megélned!

A gondnok arborétumért fizettet, s alig van négyszárnyas ablaka a ténynek, dobbantó, emeleti ablakból kilesned.

Itt légy látatlan, fennkölt érveket tudó: ablakkeretből a láthatár kieshet, jó látni szellem-otthonod kiesnek.

IV. A törpe talpnyom

A törpe talpnyom halad, kiperdül, szirmossá széled alatta papír: mancsárnyék gázolja füzetemet?

Éjjeli gondolatmenet: a fűtött szobába a hangya kirajzik, reggelre ágyamnál a selyem útja vezet - marad a málló rajzon a tapír.