Körleveléből,
melyben felkért, hogy költe-
ményeimmel -- több
más vajdasági
magyar költő mellett -- ve-
gyek részt a Versek
éve '9-
8 című antológi-
ában (igen nagy
valószínűség-
gel: Ön-célúan és Ön-
hitten; mégis…) azt
olvastam ki, hogy
formai és tartalmi
megszabások nél-
kül egyúttal ar-
ra is felkér, hogy egyfaj-
ta értekező
jellegű helyzet-
jelentést is adjak köl-
tészetem, iro-
dalmiságom pil-
lanatnyi állapotá-
ról… Amennyiben
azonban mégis
tévednék, körlevele
tanulsága sze-
rint az elmondot-
taknak magukból a ver-
sekből kellene
kiolvasható-
aknak lenniük. Akár-
hogy is álljon ez
a dolog, úgy ér-
zem, az én esetemben
ezúttal elhagy-
hatatlan az ef-
féle magyarázkodás
bizonyos, tőlem
teljességgel füg-
getlen, ám életemet
és sorsomat min-
denképp és igen
negatív irányban be-
folyásoló dol-
gok és esemé-
nyek miatt; és ugyana-
zok ürügyén. Gon-
dolom, ismert le-
het Ön előtt, hogy tavaly
szeptember óta,
minden tiltako-
zásom és elvi, vala-
mint eszmei és
meggyőződésbe-
li ellenkezésem, nem
is beszélve ar-
ról, hogy szabad a-
karatom ellenére
is a katonaság i-
gáját nyűvöm -- nem-
csak én, de feleségem
is, aki ebből
kifolyólag e-
gyedül maradt otthon má-
ra már négy eszten-
dős kislányunkkal,
gyakorlatilag olyan
embertelen kö-
rülmények köze-
pette, hogy lakástala-
nul, egy olyanfaj-
ta létboyzonyta-
lanságban tengődik, hogy
egyik nap sem tud-
hatja, hogy hol, s va-
jon egyáltalán lehajt-
hatják-e majd va-
lahol a fejü-
ket… De az elveket, a
tiltakozást, a
meggyőződést és
az akarat szabadsá-
gát ebben az or-
szágban -- vajon ki
nem szarja le? Mindezt te-
tézi még a ko-
sovói hábo-
rú gyomorémelyítő
fuvallata is,
amely csak megí-
télés kérdése, hogy el-
kezdődött-e már,
vagy a küszöbön
áll; s amelynek jómagam
vagyok a része-
se. Szerintem pe-
dig javában tart… Minde-
zek a tények és
élethelyzetek,
azt hiszem logikusan
is, meálljt paran-
csolnak (no ja, a-
zok a kibaszott parancs-
szavak!) a liri-
kus elmélyülé-
sének, a költészet szár-
nyalásának… Az
irodalmi ÉN
-nek… Elenyésző számban
persze néhány ver-
sem ilyen körül-
mények közepette az
elmúlt időszak-
ban is született.
Ezek azonban az el-
mélyülés olyan
ritka pillana-
tait tükrözik, ame-
lyek már önmaguk-
ban is a líra
után kiáltanak és
megörökíté-
sük nem is annyi-
ra költői, mint inkább
írnoki fela-
dat. Újabb verse-
im olyan ritkák, hogy kis-
számúságukban
folyamatos meg-
jelentetésük nem o-
koz gondot… Azt a
néhány darabot,
amely ugyanis az u-
tóbbi időben
megszületett a
Kilátó azonnal kö-
zölte. Mindebből
azt szeretném ki-
hámozni, hogy újabb vers-
sel, vadonatúj
költeménnyel -- a-
kármennyire sajnála-
tosnak vélem is
ezt az állapo-
tot -- nem tudok hozzájá-
ruláni a Versek
éve ezerki-
lencszázkilencvennyolcas
gyűjteményéhez.
AZONBAN! A két
hetes szabadságolás-
ra történő itt-
honlétem ide-
jét, engedtessék meg ne-
kem, hogy kihasznál-
jam arra, hogy visz-
szaéljek kiszolgálta-
tott helyzetemmel
és a fentiek-
ben elmondottakra hi-
vatkozva és u-
gyanazokkal i-
gazolva előkeres-
sem Hordalék cí-
mű, korábban í-
ródott haiku-füzé-
remet, amelyet
mindeddig még e-
gyetlenegy szerkesztőség-
nek sem bocsájtot-
tam a rendelke-
zésére. Annál is in-
kább időszerű-
nek és indokolt-
nak tartom ennek az el-
beszélő költe-
ménynek a közlé-
sét, mert rólam, Szabó Pa-
lócz Attiláról,
személyiségem-
ről (mert nekem van olyan!)
és egyénisé-
gemről, irodal-
mi munkásságomról és
költészetemről
(mert nekem olyan
is van!), valamint célja-
imról és civil
körülmények kö-
zött alkotott vélemé-
nyemről sokkal töb-
bet hordoz magá-
ban és sokkal többet á-
rul el, mint azok
a félkész verskez-
demények, amelyeket
ennek helyébe
esetlegesen
talán fel tudnék aján-
lani pillanat-
nyilag… A terje-
delem, sajnos, szerkesztő-
i szempontból, ki-
záró tényező
lehet, de hadd hivatkoz-
zak ismét nemkí-
vánatos helyze-
temre… Már csak azért is,
mert ez a helyzet
nem teszi lehe-
tővé számomra a re-
alitások ta-
laján kiala-
kított hozzáállást. Nem
panaszkodni a-
karok, önnön nya-
valygásom már nekem is
a terhemre van.
Inkább csak bocsá-
natot szeretnék kérni
ezzel a verssel,
mert a két egymást
követő (az előző-
től számított) Ver-
sek éve között
eltelt időszakot, úgy
érzem, költésze-
tem állásában
és fejlődésében sok-
kal jobban fémjel-
zi ez a hai-
ku-füzér, mintha tegnap
írtam volna va-
lamit. Valami
újat! Már csak a keser-
gés, a nyavalygás
miatt is. A ka-
tonaság, a háború,
csak egy átmene-
ti dolog az én
életemben is, itt, a
Hordalékban vi-
szont, megítélé-
sem szerint, tartóasabb és
sokkalta embe-
ribb dolgok jutnak
kifejezésre. Abban
a reményben, hogy
versemet olvas-
va egyetért velem, üd-
vözli végül Önt
Kishegyesen, 1998. június 13-án