Tisztelt Tanár úr!

Körleveléből,
melyben felkért, hogy költe-
ményeimmel -- több

más vajdasági
magyar költő mellett -- ve-
gyek részt a Versek

éve '9-
8 című antológi-
ában (igen nagy

valószínűség-
gel: Ön-célúan és Ön-
hitten; mégis…) azt

olvastam ki, hogy
formai és tartalmi
megszabások nél-

kül egyúttal ar-
ra is felkér, hogy egyfaj-
ta értekező

jellegű helyzet-
jelentést is adjak köl-
tészetem, iro-

dalmiságom pil-
lanatnyi állapotá-
ról… Amennyiben

azonban mégis
tévednék, körlevele
tanulsága sze-

rint az elmondot-
taknak magukból a ver-
sekből kellene

kiolvasható-
aknak lenniük. Akár-
hogy is álljon ez

a dolog, úgy ér-
zem, az én esetemben
ezúttal elhagy-

hatatlan az ef-
féle magyarázkodás
bizonyos, tőlem

teljességgel füg-
getlen, ám életemet
és sorsomat min-

denképp és igen
negatív irányban be-
folyásoló dol-

gok és esemé-
nyek miatt; és ugyana-
zok ürügyén. Gon-

dolom, ismert le-
het Ön előtt, hogy tavaly
szeptember óta,

minden tiltako-
zásom és elvi, vala-
mint eszmei és

meggyőződésbe-
li ellenkezésem, nem
is beszélve ar-

ról, hogy szabad a-
karatom ellenére
is a katonaság i-

gáját nyűvöm -- nem-
csak én, de feleségem
is, aki ebből

kifolyólag e-
gyedül maradt otthon má-
ra már négy eszten-

dős kislányunkkal,
gyakorlatilag olyan
embertelen kö-

rülmények köze-
pette, hogy lakástala-
nul, egy olyanfaj-

ta létboyzonyta-
lanságban tengődik, hogy
egyik nap sem tud-

hatja, hogy hol, s va-
jon egyáltalán lehajt-
hatják-e majd va-

lahol a fejü-
ket… De az elveket, a
tiltakozást, a

meggyőződést és
az akarat szabadsá-
gát ebben az or-

szágban -- vajon ki
nem szarja le? Mindezt te-
tézi még a ko-

sovói hábo-
rú gyomorémelyítő
fuvallata is,

amely csak megí-
télés kérdése, hogy el-
kezdődött-e már,

vagy a küszöbön
 áll; s amelynek jómagam
vagyok a része-

se. Szerintem pe-
dig javában tart… Minde-
zek a tények és

élethelyzetek,
azt hiszem logikusan
is, meálljt paran-

csolnak (no ja, a-
zok a kibaszott parancs-
szavak!) a liri-

kus elmélyülé-
sének, a költészet szár-
nyalásának… Az

irodalmi ÉN
-nek… Elenyésző számban
persze néhány ver-

sem ilyen körül-
mények közepette az
elmúlt időszak-

ban is született.
Ezek azonban az el-
mélyülés olyan

ritka pillana-
tait tükrözik, ame-
lyek már önmaguk-

ban is a líra
után kiáltanak és
megörökíté-

sük nem is annyi-
ra költői, mint inkább
írnoki fela-

dat. Újabb verse-
im olyan ritkák, hogy kis-
számúságukban

folyamatos meg-
jelentetésük nem o-
koz gondot… Azt a

néhány darabot,
amely ugyanis az u-
tóbbi időben

megszületett a
Kilátó azonnal kö-
zölte. Mindebből

azt szeretném ki-
hámozni, hogy újabb vers-
sel, vadonatúj

költeménnyel -- a-
kármennyire sajnála-
tosnak vélem is

ezt az állapo-
tot -- nem tudok hozzájá-
ruláni a Versek

éve ezerki-
lencszázkilencvennyolcas
gyűjteményéhez.

AZONBAN! A két
hetes szabadságolás-
ra történő itt-

honlétem ide-
jét, engedtessék meg ne-
kem, hogy kihasznál-

jam arra, hogy visz-
szaéljek kiszolgálta-
tott helyzetemmel

és a fentiek-
ben elmondottakra hi-
vatkozva és u-

gyanazokkal i-
gazolva előkeres-
sem Hordalék cí-

mű, korábban í-
ródott haiku-füzé-
remet, amelyet

mindeddig még e-
gyetlenegy szerkesztőség-
nek sem bocsájtot-

tam a rendelke-
zésére. Annál is in-
kább időszerű-

nek és indokolt-
nak tartom ennek az el-
beszélő költe-

ménynek a közlé-
sét, mert rólam, Szabó Pa-
lócz Attiláról,

személyiségem-
ről (mert nekem van olyan!)
és egyénisé-

gemről, irodal-
mi munkásságomról és
költészetemről

(mert nekem olyan
is van!), valamint célja-
imról és civil

körülmények kö-
zött alkotott vélemé-
nyemről sokkal töb-

bet hordoz magá-
ban és sokkal többet á-
rul el, mint azok

a félkész verskez-
demények, amelyeket
ennek helyébe

esetlegesen
talán fel tudnék aján-
lani pillanat-

nyilag… A terje-
delem, sajnos, szerkesztő-
i szempontból, ki-

záró tényező
lehet, de hadd hivatkoz-
zak ismét nemkí-

vánatos helyze-
temre… Már csak azért is,
mert ez a helyzet

nem teszi lehe-
tővé számomra a re-
alitások ta-

laján kiala-
kított hozzáállást. Nem
panaszkodni a-

karok, önnön nya-
valygásom már nekem is
a terhemre van.

Inkább csak bocsá-
natot szeretnék kérni
ezzel a verssel,

mert a két egymást
követő (az előző-
től számított) Ver-

sek éve között
eltelt időszakot, úgy
érzem, költésze-

tem állásában
és fejlődésében sok-
kal jobban fémjel-

zi ez a hai-
ku-füzér, mintha tegnap
írtam volna va-

lamit. Valami
 újat! Már csak a keser-
gés, a nyavalygás

miatt is. A ka-
tonaság, a háború,
csak egy átmene-

ti dolog az én
életemben is, itt, a
Hordalékban vi-

szont, megítélé-
sem szerint, tartóasabb és
sokkalta embe-

ribb dolgok jutnak
kifejezésre. Abban
a reményben, hogy

versemet olvas-
va egyetért velem, üd-
vözli végül Önt

Kishegyesen, 1998. június 13-án

a Képes Ifjú-
ság idei újságí-
ró-táborában.
Vojnik Sabo A-
tila, Vé Pé nyolc három
hat öt per ötven-
hat három nyolc ket-
tő kettő öt Kosovska
Mitrovica… Ma!