Az olvasás mirákulumáról

(az olvasás az írás Vágyának a vezérfonala)

A "Hogyan olvas Ön?" kérdést tette fel a Symposion folyóirat szerkesztője mintegy ötven írással vagy/és szerkesztéssel foglalkozó személynek, hogy a körkérdés eredményét a lap 1997 júliusi-októberi számában közzé is tegye. Igaz, csak 12 választ, mert ennyi érkezett. (Ami a szerkesztőnek egyik pillanatban olyan kevésnek tűnt, hogy csak nyolcat számolt össze belőlük, meg saját körlevelének a felét is elhagyta valahol a számítógép memóriájában - bár ezt megértem: én a saját memóriámban sem bízom meg.)

Miként várható volt, a válaszokban megfogalmazott reflexiók igencsak izgalmasak, annak ellenére, vagy annál is inkább, hogy sok helyen egybecsengnek, több pontban érintkeznek, olvasmányélmények megidézésében és gondolatmenetben egyaránt.

Ezekre az általánosságokra, hasonlóságokra és eltérésekre szeretném most felhívni a figyelmet, Bányai János gondolatának bölcsességét követve, miszerint "Amit mások elgondoltak, nem kell újra kigondolni, inkább idézni kell."

A válaszadók közül kevesen vállalták a mélyen személyes, szubjektív, intim megnyilatkozást, hiszen "az olvasás hogyanja mégiscsak titkos dolog" - írja Lovas Ildikó, meg hát a kérdés is indiszkrét, teszi hozzá ugyanő. "Az olvasás életmód és szertartás is egyben" - szögezi le Harkai Vass Éva, s ennek alapján - következtethetünk tovább -, nem a nyilvánosságra tartozó dolog. Kulcsár-Szabó Zoltán erotematikai, a kérdezés művészetén belüli megközelítése szerint pedig "a kérdés végső soron (...) azok közé tartozik, amelyeket nem lehet feltenni (...): értelmetlen, de legalábbis ideologikus, amennyiben feltételezi a válasz lehetőségét. Persze - másfelől - csak az ilyen kérdéseket érdemes megfogalmazni."

Az eredmény az, hogy a válaszadók az olvasás egyéni módja felett kontemplálva leírták gondolatmenetüket, amelynek végén az olvasás mirákuluma áll, amit nem lehet megmagyarázni, miként ezt a szerkesztő a felkérőlevelében előlegezte is ("Mindannyian ismerjük Szerb Antal sorait, aki szerint, ha a marslakók a Földre látogatnának, a civilizációs vívmányok mindegyikét meg tudnák érteni, de hogy miért képes az ember a kanapén végigdőlve egy könyv mellett eltölteni a délutánt, arra már nem tudnának válaszolni."). Megmagyarázni nem lehet, csak gondolkodni felette, illetve beszélni róla, írni róla, és ez az a feltárulkozó intimitás, amivel a válaszadók megfeleltek a kérdés indiszkréciójára: esszében, legtöbben éppen olvasmányélményeikben keresvén és találván támpontot önvizsgálatukhoz.

"Számomra felfoghatatlan az olyan tiszta olvasás, amely nem hív elő egy másik írást. Olyan együttállást, amelyet a jelen szöveg - ez a sokdimenziós tér, amelyben sokféle írás verseng és fonódik össze, s ezek közül egy sem eredeti - példáz." Faragó Kornélia ezen megállapításával egy egész sor sommázás rímel, például Bányai János, Csányi Erzsébet, Harkai Vass Éva, Kulcsár-Szabó Zoltán, Zeke Gyula válaszaiban. Ez utóbbi átélő líraisággal jeleníti meg az olvasás és az írás kapcsolatát: "...találkozások. Szövegekkel, szavakkal, melyek érvényesebbek az időnél. Tudom, akik írták, (...) tudom, számítottak rám. Részesülésük gyönyöre a papírba tokozódott, s belém költözve ismét fölkavarja az anyagot, anyagomat.

Írás és olvasás."

Ugyanezt az élményt Utasi Csilla is lírával igyekszik megragadni: "Azt is, hogy ránk esteledett, abból vesszük észre, hogy a szigetelő függöny eloszlik a külső sötétségben, kihuny a faszcináció feltétele.

Ez a valós és jelképes szürkület annak a bizonytalan limesze a számomra, ahol az olvasás véget ér, és az írás elkezdődik."

Kulcsár-Szabó Zoltán szikárabban fogalmaz: "Az olvasás - ideologikus szerkezetű - korrelátuma, a kommentár szükségszerűen reflexióra késztet (papír-toll)..."

A kérdésre adott válaszoknak ez a leggyakoribb bizalmas jellegű közlése: az olvasásnak alkotómunkaként való értelmezése, a könyvekkel történő párbeszéd írásra ösztönző ténye, amit Zeke Gyula imigyen jelöl meg a válasza mottójába emelt Hekerle László-gondolattal: "... az élet kéziratok sokasága, tárgyiasult szellemi munkáé: megírt és elolvasott könyveké..."