- "Az ábécével mi sem vetekszik:
- Minden bölcsesség benne leledzik.
- Hisz a betűkből minden kikerül,
- Ha ugyan összerakni sikerül."
(Emmanuel Geibel)
Szabó Palócz Attila három figyelemre méltó kisprózáját adta közre Trium(f)virátus1 címen, ízléses, lila borítójú könyvecskében. A címoldalon egy különös ábrával, ami leginkább valamilyen írásjelre emlékeztet. Az ábra előállítási technikája is különös - csorgatással készíthette Kontra Ferenc2. Festéket papírra, ragasztót fax-papírra, rögzítőt még előhívatlan fotó-papírra... de a jel értelmezését csak a hátsó borítón lévő szöveg adja meg. A Kosovón katonáskodó szerző Srbicán, 1998. augusztus 23-án kelt vallomásában elmondja, hogy már első elemista korában erős késztetést érzett az ábécé betűinek gyarapítására, ki is fundált egy jelet, de annál tovább nem jutott. Ennek a kitalált írásjelnek aztán fontos szerep jutott a seregben: "Több hónapja már ezzel jelölöm meg a dolgaimat itt, a katonaságnál" - írja. "Mindenről, amin ez a jel van, ma már mindenki tudja, hogy csak az enyém lehet. Ez lett a védjelem."
Védjel, tehát több a birtokviszonyt meghatározó jelnél: az ábra nem csak azt hozza az érdeklődő tudomására, hogy ez Szabó Palócz Attila csizmája, öve, hátizsákja... könyve, hanem a rossztól, gonosztól megmentő, a bajból kivezető, szerencsét és boldogságot hozó amulett-, illetve talizmán-jellege is van. Mint az efezusi betűknek volt hajdanán.
Az efezusi betűk, illetve efezusi szavak (Ephesia grammata) ókori, érthetetlen varázsszavak voltak, amelyeket Artemisz szobrára tűztek fel a Nyugat-Kisázsiában lévő Efezus városában, tőlük remélvén oltalmat bajtól, rontástól, balszerencsétől. A l9. század második felében föltárt Epheszosz-Efezus romvárosban állt az egykoron világcsodának számító Artemisz-templom, kegy- és zarándokhely, ahol élelmes kereskedők jóvoltából agyagtáblákra karcolt varázsbetűket lehetett vásárolni, amelyeknek amulett-szerepük és -értékük volt.
S ezek a varázsszavak valóban hatékonynak bizonyultak, miként arról Krőzus király legendája tudósít. A mágikus szavak azonban csak akkor fejtették ki csodás hatásukat, ha igazán szorult helyzetben hadarták el őket. Krőzusnak sikerült egy ilyen kilátástalan helyzetből megszabadulnia általuk. Lüdia utolsó királyaként i. e. 560-tól 546-ig uralkodott, gazdagsága közmondásossá vált. A csaknem egész Kis-Ázsiára kiterjedő uralmát Kürosz perzsa király döntötte meg. Krőzust megfosztotta trónjától és máglyahalálra ítélte. A lüdiai király alatt már meggyújtották a tüzet, de ő csak makacsul hajtogatta az efezusi szavakat: Aski Kataski Lix Tetrax Damnemeneus Aision, meg Askion Kataskion Lix Tetrax Damnemeneus Aision. Erre hirtelen eleredt az eső és eloltotta a máglyát. A csodát látó Kürosz kegyelmébe fogadta a trónjavesztett királyt.
Most, hogy közkincsé tettük a varázserejű szavakat, bárki élhet velük, szüksége ne adja!
1 Forum Könyvkiadó. Újvidék, 1998.
2 A kötet recenzense, szerkesztője és illusztrátora.