Könnyező bohóc
-
- Hiány
-
- Pattogó
- lángszemecskék
- szikrázva ugrálnak egyre tovább,
- barátságossá varázsolják a szobát.
-
- Fényecsettel
- a falra
- lángszirmot fest a tűz olykor,
- aztán rídogálva önmagába kóstol.
-
- Hatalmas
- kályha
- gubbaszt a szobám sarkában
- és nagy rakás hamu marad a markában
-
- reggelre.
- Kihűlt
- testében koromszagú a vágy,
- de most még karja puha, öle lágy.
-
- Melege
- van a macinak,
- melege a könnyező bohócnak,
- s a fején kunkorodó kócnak.
-
- Virág,
- a szöszi...
- ágya ürességet dédelget,
- álmában nyöszörög, mert gazdája nem lett.
-
- Perpatvar
-
- Kutya hátán macskaszőr,
- Macska lábán kutyabőr.
-
- Villog ám a cica szeme.
- Bodri, ebből baj lesz!
- Három lépés meg a fele,
- Még egy kicsi, s jaj lesz!
-
- Fű a macska, melege van.
- Rúg a kutya. Fázik.
- Cicakórház kellene, ám
- Kutya mérge vásik.
-
- Macska lábán kutyabőr.
- Kutya hátán macskaszőr.
-
- A homlokokról, ami mögött...
-
- Homlokokról, ami mögött
- kis kutya van, kicsi, kötött.
-
- Szaladgálna folyosóra,
- az udvarra, ki a tóra.
-
- Uzsonnázna, vagy legalább
- almát nyelne mihamarább.
-
- Azonfölül beszélgetne.
- Jancsinak a kis kötele,
-
- hogyha egyszer övé volna
- megkaphatná tőle Dóra...
-
- Gondolatból szőtt láncokkal,
- tanítónő jön ráncokkal
-
- homlokán, majd feléje int,
- megszeppen, ám Dóra kacsint.
-
- Homlokokról, ami mögött
- kis kutya ül, kicsi, kötött.
-
- Írogatom most a versem,
- lévén magammal is perben,
-
- mert figyelmüket gúzsba kötve
- gyerekekkel ülök körbe.
-
- Angyalvers
-
- Angyal van a levél alatt,
- csöndben fekszik, kéken hallgat.
-
- Sovány szeme, fényes szeme,
- Riadalmas tekintete,
-
- Szárnya helyét símogatja.
- Láz-énekét hallgatgatja.
-
- Fel-felpillant, ki tehette?
- Véres lesz a tekintete...
-
- Istenre néz, beszél, beszél:
- Levél alatt nem fúj a szél.
-
- Levél alatt nem fáj a szó.
- Csak egy kicsit... Pihenni jó.
-
- Var-résekből vércsöpp buggyan:
- Miért, Atyám, miért ugyan?
-
- Nem szól az Úr, figyel, hallgat,
- Hullámléptű csiga ballag.
-
- Lassú lépte, nyálkás útja
- Angyal sebét összevarrja...
-
- Hajfürt omlik, fénybe illen,
- Szárnyból kéz lesz, szoknya billen...
-
- Apu szólít: "Tündéri lány!
- Ébredj, ébredj, angyal-virág!"
-
- Kérdve bámul: Honnan tudja,
- Hogy az éltét ÁT-aludta?
-
- Pötyi
-
- Van nekem egy jólesős kutyám,
- Annak minden jólesik, az ám!
-
- Mondták is otthon: "Ez mindent feleszik.
- Elaltatjuk, vagy... csupán elveszik!?..."
-
- Három napig rejtettem kamrába.
- Csodálkozott is mama, a drága:
-
- "A gyereke csak eszik, de nem telik!"
- (Őt etettem reggeltől estelig.)
-
- Úgy fogyott a spenót meg a répa,
- hogy gyanút fogott hugi, a Réka.
-
- Megsejtett valamit, de be nem árult.
- Én meg lézengtem sunyin, mint egy kábult.
-
- Meg bömböltem is három napon át:
- "Találják meg az elveszett kutyát!"
-
- Összecsődült a család apraja-nagyja,
- a nehéz feladatot vajon ki kapja,
-
- hogy elinduljon keresni az ebet,
- "siessünk, a gyerek szinte beteg!"
-
- Attól kezdeve szeretik nálunk a kutyát,
- hogy titokban kinyitottam a szomszédos kamrát.
-
- És egyszer csak... "Nézzétek! Hazatalált a Pötyi!"
- Nincs is azóta, ki az ebet karóhoz köti.
-
- Elalvás
-
- Szárnyakat növesztenek a falak.
- Lebegve emelnek láthatatlan karok,
- vagy zuhanok?
- Szóródásba csepeg anyu arca...
- A kutya hangyalábakon fut felém...
- Milyen furcsa!
- Nevetek, de nem hallatszik a hangom.
- Folyékony üveg hömpölyít magába,
- olvaszt, olvaszt egy langyos világba.
-
- Gólyasors
-
- Behunyta szemét villanyunk.
- Sötétben maradt az élet.
- Kitágult pókpupillák
- hintázzák át a mélyet.
-
- Odakinn tavasz. Hívó szó.
- Madárdal záporoz a rétre.
- Fészekrendezgető jó
- kacsint a tavaszi télre.
-
- Huzal sírdogál a karón.
- Rajta gólyatetem füstölög,
- a sors kormos eledeleként
- villany-pók hálója között...
-
- Pillanatnyi áramszünet.
- Senki sem kérdi, hogy miért.
- Csak párja tudja, hogy sietett
- délről haza, azért.
-
- A pók éhesen kotródik
- lég-hágcsóján a mennybe.
- Félbemaradt sötét mögött
- fény-gólya repül vele szembe.
-
- Repülés
-
- Leperdül a madárdal,
- ágról ágra kapaszkodik.
- Odalenn kerek ablakok várják;
- gyermekarc-házikó csodálkozik.
-
- Leperdül a madárka is
- ágról ágra szerénykedik,
- - odalentről bíztatást kap -
- köhint is hozzá egy kicsit.
-
- Leperdül egy madártoll még,
- ajándéknak, dísznek, vágynak?
- Puha kis ujjacskák csukódnak reá,
- Ikarusz-vágyakkal szállnak.
-
- Hegedűóra
-
- Zeneórát tart tücsökmama a fűben.
- Szúr a Nap, világra jön a gomba.
- Fitos orrát legyezi eldűlőben.
- Tücsökmamának egyezer a gondja.
-
- Neveti a szellő hosszan, húrját nyújtja.
- Súgja-búgja: Úgy kell játszani, nem így!
- Ügyetlen tücsöklánynak dallamát elfújja.
- Pityergő-szájú lánykánk könnyes-irígy.
-
- A meleg meg csak jön, jön...
- zuhan a fákra, virágra, fűre,
- zuhan a tájra,
- s a hegedülgető kisleányra.
-
- Zápor
-
- Incselkedik a kópé Nyár
- Felhő Dórikával:
- "Hát magácska kire vár,
- Borzas bóbitával?"
-
- Kacag egyet, fut a dombra
- Aratóba bújni.
- Ugrik kettőt, bodzalombra
- Tüzes szelet fújni.
-
- Rakoncátlanul elillan,
- Mihelyt gyúl a "fáklya".
- (Fél szemével fel-felpillant,
- Látja-e a lányka?)
-
- Kutyaházba szökik lopva,
- Bolha-hadat nógat.
- Hátrapillant még osonva,
- Kutyanyelvet lógat.
-
- Margaréta szirmán táncol,
- Sápasztja halálra.
- Parasztasszony szemén ráncol.
- Pirosodik válla.
-