Bakos András
Egy ünnep fényei

Körülöttem mindenki téged bámul, én
meg csak bámészkodom; egyszerű turista.
Pedig tényleg megnyerő a hangod,
szépen, fennen szól. Körül a részvétlen
hazugság és középen az igazság; tessék
észrevenni: épp úgy, mint oly sok helyen
a Bibliában. Országos áramszünet idején
gyújtottunk most gyertyát: igen, ez egy
szimbólum, ezért lobog egy igazi
a díszterem ablakában, hogy aki még akar,
eltaláljon idáig. És látnom kell,
hogyan emelkedik valóban az ünnep
fénye, még akkor is, amikor felebarátod
hozzád lép, kezet nyújt; aki ellened
indult. Megtapsolják, amint – villámló
sasszemeid! – kimérten parolázol a
hazugsággal. Azt mondják, ez így szép;
és hogy ennek végül így kellett történnie,
hiszen az is csak ember valahol.
Na de hát tényleg: hol is?