„Az erőátvitel négyfokozatú, a váltó lábkapcsolású, a kuplung lamellás, olajfürdős. Hátsókerék-hajtás lánccal. A hegesztett kettős bölcsőváz acélból készült. Az első felfüggesztés teleszkópvilla, a hátsó lengővilla tekercsrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl kétkulcsos, hátul egykulcsos mechanikus működtetésű dobfék.”
Döme Szabolcs

„Adnék egy utolsó esélyt a lehetetlenségnek : / Ízlelőbimbónak, bélflórának, bajlódó kéznek, / S ahonnan a csont hatol: lőjön ki feltámadásom...”
Verebes Ernő

„...a szó erejével jöttem rendet tenni!, kiáltottam torkom szakadtából, megiszonyodottan a vér és a gabona keverékszagától, és éppenhogy érintette talpam a vértől csuszamlós pádimentumot, megcsúsztam és hanyattvágódtam és tehetetlenül feküdtem, mint homokon a tengericsillag, midőn világából messzire kerül, röhejes figura lehettem, ám a helyzet súlyossága nem engedte meg, hogy bárki is nevessen rajtam, beléd kapaszkodva álltam talpra, Absa, más nem segített abban a balsorsunkat megpecsételő konstellációban...”
Vasagyi Mária

„Az utcai ablak redőnyét lehúzom, / az ablaküvegbe néztem valamelyik éjjel, / s láttam, arcvonásaimat már valaki / megpróbálta megváltoztatni.”
Nedeljko Terzić

„... itt sétálgatok meztelenül a szobámban / nem fizettem ki a számlákat / de vettem egy vödör nárciszt...”
Radivoj Sajtinac

„Kérdőjel van a neve mellett, / Háta mögött azt mondják rá, / Túl komolyan vette a rock and roll-t, / Elhitte, amiről / Janis és Dylan, Young énekelt...”
Ványai Fehér József

„Márk bevonult a stúdióvá alakított szobájába, bekapcsolta olcsó Mackye Onyx 1220i keverőpultját, az apjával közösen barkácsolt hangfalakat, leütött egy disszonáns akkordot a Korg PA300-as szintetizátoron...”
Mihályi Czobor

„Kedvelte kezetlen szomszédja műveit. Az ő zenéjére kezdte először csak fecskeszárny kezével, később áttetsző, jadeit teste mozdulataival értelmezni a végtelen pagony virágaiként nyíló dallamokat.”
Balogh István

Tollait ilyenkor sár borította. Leszállt. Hangtalanul berepült a házába. Sokan látták. Lesték. Kapualjakból. Fák mögül. De volt, aki kiállt az utcára. Mintha csak bámészkodna. Látni akarták. Közelebbről.”
Kovács Jolánka

„Az élet lüktető és édes leágazásai / rejtélyes, ám könnyed ritmusokká / teljesednek ki...”
Wilhelm József

„az erezet hallgathat vagy megszólalhat kedve szerint / ordíthat mint a remélt sakál / mondhatja: hejha kidőlt a fejfa...”
Debreczeny György

„egy / percig csak bámul kimeredve, / mint fordulnak ki magukból / a máskor legnyugodtabbak, / ha a világot tartó hiedelmeik / langyos tavába követ dobnak.”
Antalovics Péter

„nyers maradt a gibanica / nem tudom kivinni // érleletlen a bor / nem tudom kivinni”
Radivoj Šajtinac

Ha bármelyik számhoz hozzáadjuk vagy bármelyik számból elvesszük, semmi sem változik, a nulla minden esetben az értéktelen jelenség szerepét ölti magára, semmire sincs befolyással. Ám, ha számjegyként bármelyik számhoz hozzáadunk egy nullát, nagyságrendbeli ugrást tapasztalunk: 1, 10, 100, 1000, 10000, 100000, 1000000 és így tovább, egészen a végtelenségig.
Sándor Zoltán

„A lábak között a vízsugár orkán erejű szélként süvölt / a visszhangzó fürdőszobában. / Furcsa krémmel kenegetem, és úgy teszek, / mintha egzotikus balzsam és drága mirha volna.”
Katarina Pantović

„Szex, szerelem, játék, no persze, és ez is angolul. Hogy milyen jó is lenne, ha beteljesülne a férfivágy, hogy ne kelljen semmit érteni, csak játszani. Játszani a nővel, s csak megvenni olcsón vagy drágán, mint egy kocsit vagy házat.”
Juhász Zsuzsanna

„Fekete kutya / padunk alatt a parkban.”
Smit Edit

„látod anyánkat és én látom apánkat / tükröződünk a szélvédőn // mint mellékutcák feláldozható ábrái / testek egy guruló dobozban”
Szilágyi Máté

„A levegőégben / tűzlovat korbácsol egy / régi árnya a múltnak”
Bozsik Péter

„A díszegyenruhás muzsikusok indulókat játszottak. Megdöbbenésének nem volt határa. Hát épp induló kell ide? Összehasonlította saját dallamával. Keserűen mosolygott. Ezzel a mosollyal az arcán haladt tovább, hagyta maga mögött a tömeget. Úgy érezte semmi keresnivalója ezen az eseményen, jobb egyedül, gondolta. Mintha egy súlyos palást fedné, testén láthatatlan burkot észlelt, amelynek fedezékéből kilátott, ám ami őt láthatatlanná és érinthetetlenné tette a külvilág számára.”
Rušdija Ruso Sejdinović

„itt talán tervszerű tévedés történhetett / mert így megy ez napról napra / a szétnyomott légy graffiti a falon”
Debreczeny György

„még a kis ebihalakat is megenné / ha méz hullámzana a tóban / mikor megérkezik az összes vendég / óvatosan mozdul”
Tóbiás Krisztián

„Jerikóig hallatszott a bőtorkú harsány instrumentum hóházása, majd a zenész léviták következtek, rendületlenül kísérték a zsoltárt, mígnem végre elkezdődött a tánc , a dob vette át a szót, a többi zenész letette a hangszert, maradt a tízhúrú nébel, a cimbalom, a csörgő és a trombita.”
Vasagyi Mária

„Egyedül járulok vőlegényem elé. Minden / balettlépést, mozdulatot bemutatok neki, / amíg hozzá érek. De ő lordmozdulattal / levegőt söpör a csodálkozó szobrok előtt .”
Balogh István

„ha akarod, végigszopogatom a lábujjaidat. Engem ugyanis ez gerjeszt be, de irgalmatlanul. Azzal lehúzza Piroska lábáról a cipőcskét , a fehér, virágos térdzoknit, majd sugárzó arccal buján kezd hódolni a lábfetisiszta örömöknek.”
Jódal Kálmán

„de isten csak abban az esetben / tud önnek segíteni / ha a nevét és az ügyfélszámát / megadja neki / csak akkor tudja felvenni a rendelést / de aztán majd mindenki ujjong / és sikoltozni fog ”
Debreczeny György

„a nanotechnológia csodákra képes / arra emlékszem, hogy hazaértem a muriba / (nektek murányi utca) / de arra, hogyan, arra még várom a válaszokat .
Bozsik Péter

„a zacskós asszony jelenléte a városközpontban ugyanolyan természetes volt, mint a főtér közepén álló Meštrović-szoboré, az a nap, amelyen nem láttam, kibillent az egyensúlyából. Szemléltem a teret és a fiúk és a lányok kis csoportjait, a párokat és a magányos járókelőket. Indult az éjszakai élet . ”
Oto Horvat

„Tudom, csak árnyakká leszünk / abban az álomban, melyből évekig / nehezen ébredtünk, bár éreztük , / örökkévalóbbak is lehetnénk .”
Smit Edit

„ Időközben beesteledett, de nem ereszkedett le az ilyentájt megszokott feneketlen sötét, mivel annak az egyetlen árva napsugárnak a nyomán végigrepedezett a felhőpaplan , és a réseken nyolc óriási gömb fénye szűrődött át.”
Szögi Csaba

„ Csendruhát visel mindenki / Képzeletem színezetlen / Árnyékomat földre festi / Madaraim elrepültek .”
Verebes Ernő

„Előkaparom Darwin műveit, hátha találkozott veled / valamelyik szigeten. / Linné taxonómiájában minden benne van. / Olyan madarak is, amiket még senki sem látott.”
Kormányos Ákos

„A Kamenicai Parktól kissé távolabb, ott, ahol már a sűrű, bozóttal benőtt erdő kezdődik, fekszem a kempingsátoromban, és lámpafény mellett Ciorant olvasok. Posztóból, bársonyból és műanyagból vagyok, ahogy itt körülöttem szinte minden: a könyvem, a sátorom, a fák, a fű, az ég.”
Jódal Kálmán

„A szálloda előterében egy kép volt az üvegfalon az óceánról. A helyett, hogy hagyták volna, nézze meg élőben az ablakon túl, a látvány elé tettek egy posztert. Mintha Virginia állna a pálmák alatt. Fehér pólóban. Mellbimbói kirajzolódtak. Épp egy sirálynak dobott halat.”
Kántor Zsolt

„Szekrényajtó tárul, a fedőposzteren Jevtusenkó / Autogramot osztogat a ferihegyi repülőtéren, / Hátul Miss Európa monokiniben.”
Ványai Fehér Józef

„vannak könyveim / nem félek lassan nem férek tő / lük lehet hogy ki kéne költöz / nöm hogy ők jobban elférjenek”
Debreczeny György

„innen, ha úgy tűnik, hiszed is, minden szó a tiéd / tisztább a levegő, a láthatár nagyobb, közelebb minden értelem / nem vonják el a figyelmet sem hangok, sem árnyak, sem színek”
Radivoj Šajtinac

„a telihold segít hogy mielőbb / a kapuhoz érjek / a telihold elárul hogy lelepleződjek / görcsösen szorítom a hideg kulcsot”
Bíró Tímea

„Égrefagyott tűzijáték / teljes pompájában / a fasor. / De ha nem az, / legyen, mondjuk, / felakasztott csipkefátyol.”
Lázár-Szűcs Anikó

„ide figyelj, felhívom a mamádat, megmondom, hogy ma is csak rosszalkodsz, ne hívd fel, ne hívd fel, visítom, elég legyen, mondja az egyik, hadd visítson, mondja a másik, és előveszi a telefonját, neeeeee, neeeee, a mami jó, hagyjátok a mamit, a mami azt mondta, majd jövök érted.”
Kovács Jolánka

„gyermeket vártam / aki soha meg nem érkezik / aki mindig elhagy engem / de mondják mind / a kicsorduló tej miatt / bánkódni nem érdemes”
Katarina Pantović

„ha belegondolok, ha igazán szeretnélek, elindulna újra a tejtermelésem. Jóféle tejet készíthetnénk neked ezekből a keletnek, nekünk csurgatott élelmiszerekből. Amiket a gyártóhelyükön rég kitiltottak. És te se szégyellősködj, nyugaton méregdrága az ondófeltétes coctail. Kizárólag megfiatalodni vágyó, ráérős nőknek. Végül is felfedezhetnénk újra egymásban a raktárat, a szeretetét.”
Juhász Zsuzsanna

„illékony / árnyak a falon, a végsõ számon / kér engem, hogy mért mérem, / úgy mintha enyém lenne, / a birtoklás itt veszedelmes,”
Csiby Édua Boglárka

„Játszani kellett. A fekete-fehér billentyűkből fekete-fehér zenét csaltam elő fekete-fehér tánclépésekhez. Táncol a király árnyéka előtt. A fűszeres mozdulatoknak eme babonájától elveszti a fejét a király árnyéka.”
Farkas Arnold Levente

„A csoda azonban váratott magára.
Múlt az idő. Egy akkora pályaudvar sosem ürül ki. Csak lassan kicserélődnek a pályaudvaron sürgölődők. A velem együtt érkezők lassan eltünedeznek, és újabbak jönnek. Felszállásra várók.
A vonatom elment.
Újabbak érkeztek.”
Jódal Rózsa

„Mosd meg jól mindkét szemed, lányom. Mondogatta dédike, amikor / hazaértünk a sétáról. Nehogy megverjenek szemmel! / A legrosszabb délután három körül, amikor beszűkülnek a fények.”
Móger Tímea

„ Izmos lábaikat csak nagyritkán használták. A kicsi területen nem volt hová ugrani. Barnás bundájuk csaknem egybeolvadt a talajjal. A gyöngytyúkok szemszögéből alig mozgó földkupacoknak tűnt csupán az erszényes állatok heverésző csapata.”
Hernyák Zsóka

„Goethe kopasz, öreg, szomorú szemű szivar. Szent Teréz pedig extatikus áhítatban lebeg a fújtató, légkondis levegőben.És ekkor ismét fölzeng a testetlen Hang (humán DNS, agysejtek, miegyéb, számítógépeken multiplikálva, valami kiber-istenség, azt hiszem).– Gonoszság odabent a szobában!”
Jódal Kálmán

„Nem tudjuk jól elmesélni ezt a történetet már biztosan, hiszen ahhoz ismerni kellene egy halott ember eltűnt gondolatait, amiket talán soha nem mondott ki, vagy kimondott csak magának, amiből hallott valamit a kíváncsi vénasszony. Így aztán nem fogjuk soha megérteni a görcsöt az arcán, amivel talán levegő után kapkodott, vagy éppen még mélyebbre próbált merülni. Az is előfordulhat, hogy imádkozott. Milyen nyelven imádkozhatott? Csakis magyarul. A kenguruk nyelvén csak felnőtt fejjel tanulhatott meg beszélni, vagy kanadai favágókén.”
Fenyvesi Ottó

„A sírbolt már üres. Mégsem / hiányzik semmi az üregből, / lakatlanságával többet / elárul / minden szentbeszédnél.”
Takács Nándor

„ó kis clochard viszkisclochard / valami tervszerű tévedés történt / hogy kerül a szemfedél a szemfenékre / a fedélszéklet a fedélszékre”
Debreczeny György

„– Jó estét, én vagyok a kézbesítőtök, hallom, te vagy az új ember a telefonnál.
– Üdvözlöm önt az ügyfélszolgálatot tetszett megkapni..
– Ne fárasszál már, itt a felhasználónevem.
– Ja, bocs, szokás, vételezés, tudja…”
Szalai Andor

meztelen álom / mosolyog // szája szélén / méz csorog”
Balogh István

„tudta, ő maga / ugyanúgy képzelet, / ahogyan alkotása saját / álma, nem létezhet egyik / a másik nélkül, s ahogy / a mindenség táguló szövetéből / kibomlanak új formák, / új életek...”
Antalovics Péter

„Egyszerre sikoltozok és ujjongok belülről, ahogy kiég belőlem minden salak, és az összes idomom az őseredeti helyére visszazöttyen. Torkomon viszont nem tör elő hang, mint ahogyan levegő sem járja át semmilyen irányban, hiszen túl vagyok már ennek a szférának mindenféle megkötöttségein. Körbeölel az üde és közömbös űrazúr, a bolygófamília tagjai mind közlebb húzódnak kíváncsian. Lelkesen viszonzom lüktető hódolatukat, amikor a Merkúr rőten hullámzó felszíne hirtelen megdermed és pattogva megrepedezik, majd egy narancssárgán izzó, sötétszürke csőr böki át.”
Szögi Csaba

„Nem hagyja el / A ház / Szeparációban érzi / Jól magát / (Sz)ívéből az erő / Az ajtón túl / Hold mögött / Felhők / Tiétek a jövő / Felejtők”
Móger Tímea

„Sok minden eszembe jut ezekről a pamuttetrába csomagolt csepegő túróhalmokról. Őszintén szólva, tetszik a formájuk. Hatalmas fokhagymára emlékeztetnek vagy sztalaktitra, közelebbről retekcseppkőre, gyökérrel felfelé álló, kihúzott fogakra, gömblombikra, fehér léggömbre. Erre az összesre emlékeztetnek. Elnézést, kicsit szét vagyok esve. Valamiért tejtől duzzadó női mellek is eszembe jutnak róluk. De a kád zománcos felületéhez csapódó cseppek hangja a kedvencem. Pitty-pitty-pipitty, pitty-pitty-pipitty.”
Döme Szabolcs

„Figyelj, az én ajánlatom az, hogy bármikor hazaérsz, hagyj mindent a fenébe, ami munka. Értem én, hogy most hogy állhatsz, de ne nézzed, hogy mennyit keresel a mellékes munkával, ezek nagy része úgy be volt baszva, hogy elfelejtette hálózatba csatlakoztatni a gépét. De úgyis beszélni fogsz negyedikén a rendszergazdával, kérdezd csak meg, illetve majd mesél az a felhasználókról, ha meg addig vállaltál valamit, egészségedre, de nem ér meg az egész annyit, hogy magadra haragítsd a barátnődet. Vidd el valahova azért az ünnepekben, lesz napod majd rá”
Szalai Andor

„Mély fájdalommal búcsúzunk most Odvas Károlytól, aki méltán érdemelte ki a közösség elismerését, miután köcsögdudára alkalmazta Mozart Varázsfuvoláját. Károly közösségteremtő, művelődésszervező tevékenysége során fáradtságot nem ismerve teremtett közösséget és szervezett művelődést. Tette mindezt köszönetet nem várva, elismerést nem óhajtva, szerény havi fizetésért és egyéb juttatásokért.”
Hernyák Zsóka

„Ma mit sajnálsz / Miért írod tovább / a monokróm verset / Miért maradtál / graffiti légy a falon”
Lázár-Szűcs Anikó

„...ki tudja, hány olyan könyv van itt, amire rá se néztek, nemhogy kiolvasták volna! Hát, könyvekre éhezem, amelyek sokakat juttattak a rács mögé, amelyek megkínozták a lelket, könyvekre, amelyek hozzájárultak egy szerelem születéséhez, és olyanokra is, amelyekből megtudhatnám származásom, nyelvem és létezésem titkát. Könyvekre, amelyek fölött sírtak, amelyeket tűzre vetettek…”
Ruždija Ruso Šejdović

„napszítta tablók fekete viaszlenyomatok / lélegző vattacukor / a templomszolga megmondta nagyapának / hogy hatalmas szeméthalmokat látni / ha a szemünket behunyjuk / és az elmúlás sosem múlik el"
Debreczeny György

„Aki fél a titkoktól, az vagy nekik ront, és elszántan üldözi őket, vagy leszegett fejjel elfordul tőlük. Az egyik mindenáron megfejtést, magyarázatot követel, fel akarja számolni a kétség minden formáját, írmagja se maradjon; a másik meg úgy érzi, hogy a titkok üldözik, egyenesen a halálba kergetik. Mindkettő elbukik, mindkét viszony tarthatatlan. A racionális megértés fékezhetetlen vágya mégis ide, ebbe a boldogtalan kergetőzésbe, a bizonyosság hajszolásába űzi hőseit. Minél világosabban akarnak látni, annál sűrűbb lesz a homály. Így lesznek aztán a rejtelmek óriássá.”
Sári László

„Felidézek egy fényképet: a régi / fejtés legmélyebb gödrében / fürdőzők pózolnak a felgyűlt / karsztpocsolyában. Füst tör be a / szakadékba a házak irányából. / Fojtott lánggal nedves gyom- / kazlakat éget valaki”
Takács Nándor

„A hátunk mögött a magas kémények, akár egy gyerekrajzon, ontották magukból a fekete felhőket. Ma sem tudom, mi készült abban a gyárban vagy azokban a gyárakban ott, amelyek kéménye az egész Pannon-alföldön a legmagasabbra nyúlt, amint azt Prohászka barátunk állította, akit így szólítottunk, a vezetéknevén, és nem úgy, hogy Tibor, de én nem hittem neki, mert mindent jobban akart tudni, és az nem lehetséges, mert nagyapa is megmondta, csak a jóisten tudhat mindent, az ember csak kapizsgál ezt-azt, azt is csak félig-meddig.
Amikor csak a Szaharában voltunk, a kémények a felhőiket az ég felé eregették, hogy megállás nélkül füstöltek-e, nem tudhatom, mert amikor nem voltunk a homokpusztán, nem láthattuk őket. A délelőtti iskolatévében egyszer dokumentumfilmet sugároztak Hiroshimáról, és engem a kémények füstje mindig az atombomba füstgombájára emlékeztetett, bár nem volt teljesen olyan. Mindenesetre szörnyű volt.”
Oto Horvat

„Sirályok köröztek a fejem fölött, az égen szinte semmi felhő. A távolban, a partok irányában valami csillogott. Azt hittem, valahol ég a tűz, csakhogy sehol sem láttam füstöt. Odamentem egy turistatávcsőhöz, beledobtam a pénzérmét, kémlelni kezdtem a partokat. Hatalmas szeméthalmokat láttam. A hajó egyre közelebb került az egyik szemétszigethez, tele volt elhasznált, szakadt tárgyakkal, iszonyú sok műanyaggal, halcsonkokkal teli halászhálókkal. A fedélzeten lévő vendégek szörnyülködtek, többen bemenekültek a bűz elől. Egyik-másik szakadt esernyőn, traktorgumin sirály álldogált, a többi társa a halászhálókba gabalyodott dögök fölött körözött.”
Orcsik Roland

„Az elmúlásból előbb / hallgatás, / majd elmondhatatlanul sok felismerés születik, / de / az élet – e fájdalmak ellenére is – / artikulálhatatlanul szép ciklusokat / virágzik minduntalan!”
Wilhelm József

„mert még látlak titeket / itt vagytok velem / velem laktok mindnyájan / a részeim vagytok”
Bagdal Zoltán

„Zihálok, idétlenül, szánalmasan és bénán nyögdécselek, és ismét megpróbálok ordítani, miközben tudom, teljesen egyértelmű, hogy fokozatosan behálóz ez a megnevezhetetlen, minősíthetetlen és kifejezhetetlen az.”
Jódal Kálmán

„Heves szívveréssel felültem az ágyban, mély levegőt vettem, és az ágyam fölé pillantottam. A símaszkos idegent nem láttam, de biztos voltam abban, hogy továbbra is ott van. Nem tesz semmit, csak figyel. Szüntelenül. A félelmet felváltotta a szorongás”
Sándor Z.

„az úszógumit a klóros viasznyomatok körívén / megpattintom, ha elkapsz: úszunk tovább. / Ha nem – megfulladni is egyedül kell”
Gyetvai Balázs

„Otthonos, kedves / szavakból építek mentsvárat, / nekünk, / mindannyiunknak, / ebben / az önmagát szétroncsoló világban”
Wilhelm József

„Tavalyi fák / Között / A múlt örök / Jelenés / Jó lenne újból / A hívásra felelni / Szélbe menni”
Móger Tímea

„...én irtóztam attól, hogy én egy kis, amatőr költő legyek, amolyan helyi költőcske, bár lehet, hogy az maradtam, de azért kaptam elismeréseket, fölfigyeltek rám, és ez egy jó érzés. Senki se szeret amatőr lenni, mindenki profi szeretne lenni, úgy, mint egy pilóta, aki szárnyal. Egy amatőr pilóta nem szárnyal úgy, mint egy profi, aki az eget uralja.”
Bogdán Józseffel Sinkovits Péter beszélget

„Hajnalhasadáskor, az első harangszó kezdete előtt, fölmászik a főbejárati lépcsőre az agg férfi, leül kétharmada táján, hallani nyögését, arcára fájdalmat rajzolnak derékcsontjainak pattogásai. Színehagyott kalapját fején hagyja, okker tető alatt várja apró szerencséjét.”
Balogh István

„Akkor este, amikor ott kerengett / Az asztal körül / a tökös rétes tésztáját nyújtogatva / 11 kör az asztal körül / A tizenkettediknél a rongypokrócra / Rogyott, lehunyta szemét, nem mozdult többé”
Radivoj Šajtinac

„Tájak, emberek, örömök és reménytelenségek vonulnak önfeledten, / és csak azon kapjuk magunkat, hogy mi mások mozdulatait / őrizzük, / mások pedig a mi lépteinket / vigyázzák ”
Wilhelm József

„ha szél támad visszatámadok / könnyező istenségek / sorban állnak a környező / patikákban csillapítóért / az emlékezés pampáin cowboy / lovagol”
Debreczeny György

„Halak próbálják kitölteni / a hiány körvonalait, vödörrel merítenek vizet. – / Hegyek közötti völgy horpadásaiba öntik bele. A víz átvérzően üres.”
Gyetvai Balázs

„a gyerekem odaért nélkülem odaért / talán meg is érkezett talán megérkezett / forog alattam a ház nincs egy stabil pontja sem / beleharapok a polcon ülő manó orrába”
Bíró Tímea

„A Hold kilépett az ablakból. Homályossá vált a vízi világ.
A fenéken ülő sötétzöld kagylótutajból kivágódott egy matt, barna nyíl, amely néha aranyosan megcsillant, és megérintette hasi úszója alatt a testét. Fájdalom csapott, mint az áram, testébe. Nagyot lökött farkával. Szinte kilőtt a teste. Bernát az üvegfalba ütközött, megszédült csöppet. Itt utolérte ellenfele, ismét harapott.”
Balogh István

„itt hagyott / magamra hagyott / zokogta / pedig tíz évvel korábban / kis híján agyonverte őt”
Varga Árpád

„Apám meg teljesen megsüketült, a jó fülére, így mondja. Mivel a saját hangján kívül nem hall jóformán semmit, ezért mindig ő szónokol, akár egy megunt miniszterelnök. Társaságában úgy üvöltözünk, mintha lókupecek lennénk. Orvoshoz nem akar menni, még fülmosásra sem. Majd ő kimossa. Kombinált fogóval húzta már ki a fogát, nem is egyszer, utána ivott rá pár korty pálinkát, megvolt a fertőtlenítés.”
Bozsik Péter

„kiselejtezett poharaiból ittunk, az egyiknek a szájából hiányzott egy darab, a másiknak a talpából. És csak adogatták a csikket egymásnak. Éreztem, hogy ez most valami új, érdekes, élvezték, ahogy egy hétköznapi mozdulattal egymás szájába dughatták a cigarettát. Blanka kicsi volt, vékony, ahogy sötét színű ruhájában ott ült Márk nyikorgós ágyán. Mintha valami baj lenne, rossz érzéseket kelt a kép, nem illik Blanka ebbe a hatalmas térbe.”
Szemerédi Fanny

„A nő / (Halott) / Gyerekét veszi / Ölbe / Férfi keze / Ökölbe / Szíven üt / Szíve ver / Vér / Pulzáló / Nap-szoba / Soha / Soha / Mostoha / Szörny a sarokban”
Móger Tímea

„A magok alatt és körött a paradicsom levének elmosódott, szabálytalan alakú, vörhenyes színű »akvarelljei«. Innen, az idő távlatából szemlélve szinte különös, »modern, kísérleti« műalkotásoknak tűnnek. Mind fölött ott feketéllik a dátum és a férje jellegzetes, hegyes betűivel a feljegyzések: »IX. 8. Szárazságtűrő. A csabagyöngye közeléből. Kibírta a 35 °C-ot is, és nem hervadt le a hajtások hegye.«”
Jódal Rózsa

„...ám a szóhasználata, képei ósdik, / kulcsszavai a viharba szóródtak, hogy / szöveg nélkül fázzon a füle, a közhely / pedig elfedi, mit megvilágítottak / volna a jelzők. Címtelenül araszol...”
Smit Edit

„...a város határvonalai ott kezdődnek, ahol véget ér a képzelet: az egyik pontból a másikba vezető út állandó változásnak van kitéve. Emiatt valamennyi városlakó már évtizedek óta nem találkozott szeretteivel: azokkal sem, akiket ismer, és azokkal sem, akiket sorsánál fogva meg kellett volna ismernie.”
Sándor Zoltán

„üres jel a múlt, a szél / látók jajszavát hozza. / a puszta működésbe mosódó / élet korszaka közeleg. // az első mozgató / megbillenti fejét, elfáradt.”
Antalovics Péter

„...dühtől vöröslő arccal maga rontott be a vallatószobába. Legnagyobb meglepetésére azonban a helyiségben nem talált senkit! Nagy volt benn a rendetlenség: a szék felborítva, az asztal kimozdítva a helyéről. Ám a legfurcsább a vagy egy négyzetméternyi felületen megperzselődött parkettán még akkor is füstölgő, furcsa szagot árasztó, parázsló pernyekupac volt.”
Benes László

„Soha nem készült / Papnak. Marhapásztor volt az apja. / Mégis mondania kellett, amit Isten diktált. / Ő volt a száj. A felemelt mutatóujj.”
Kántor Zsolt

„Előző este Börczögő Attilával, a térségi média fenegyerekével ücsörgött a Pokol tornáca alvilági névre hallgató krimó teraszán, és próbálták kihüvelyezni az aktuálpolitika jövőnek szóló titkait. Börczögő annyit bírt inni, mint Jack Kerouac és Hajnóczy Péter együttvéve, bivalymájjal áldotta meg a teremtő, ha este berúgott (ami gyakran előfordult vele), reggel különösebb fájdalom nélkül nyitogatta a csipást.”
Ványai Fehér József

„...átláttak-e a szitán, s csak az elutasító választ várják „fentről”? Vagy tudatlanok maguk is? Leizzadok, töröm a fejem. Azt válaszolom, hogy: ez egy igen szép vers, tananyag, és tisztázom, hogy a nagy klasszikus melyik korszakából való. Értsék azt, hogy nem mondok nemet.”
Gergely Tamás

„a gyerekeket eddig csak karcolta az élet / de most kint állnak a ház előtt / és nézik a meztelen gyűlöletet / megfájdul a gyomruk szédülnek”
Bíró Tímea

„mert te tanítottál meg hogy / a gátlástalan erőszak / és a végtelen gyöngédség / egyszerre létezhet”
Bagdal Zoltán

„Megy előttem a házunk udvarában egy nő, püspöklila ruhában, mintha csak korzózna, megtorpantam, ámulva bámultam, bár nem a ruha nyűgözött le annyira, vagy a nő szépsége, hanem az, ahogy viszi karkosarát. Rég láttam fiatal nőt karkosárral.”
Bozsik Péter

„nem Kossuth-bankó / tipeg-e végig véletlenül / a Kossuth-hídon nejlonharisnyában / és az irodalom nem a megszépített / bankókról mankókról és ágytálakról / kell hogy meséljen”
Debreczeny György

„bevásárolok / tejet kenyeret savanyú-káposztát / múlt heti szalonnabőrkével / ízesítve megpárolom / jut is marad is.
Bartha György

„Csak kóválygunk, mint libafos a levegőben.
Az élet labirintusában kóválygunk. Elveszve.
Nem találjuk a kiutat. Honnan is? Merre?”
Fenyvesi Ottó

„és tintazöld a sűrű sodrás, általlátszós a mély, lombsötét, mentőöv sodródik hozzám, hagyom tovarohanni, háton úszik mellettem egy bogár, még él, lábait mozgatja, kimentelek, mondom neki, s nyúlok feléje a nagy úszásban, biztosan kievickélünk, ismétlem többször is, biztosan...”
Vasagyi Mária

„Szárad a kezem, szárad a bogár, míg úszom, ő sétálgat, bejárja szigetét. Igaz, nem túl nagy, de a bal kezemben mindig megbíztam. Az ő szárítkozó helye az én bal kezem, a gyengébb, de kitartóbb, ez az én megkímélt becekezem, szívbéli ügyeim hadapródja, vele simogatok többet, és rábízok minden olyan tettet, ami túlélésem ellenére van, mégis kedves, s egy erőszakmentesebb világban talán csak hétköznapi volna, ott már talán csak szóra sem érdemes.”
Juhász Zsuzsanna

„– Mennyi víz elfolyt itt azóta… Emlékszel, amikor irodalomból fiktív naplót kellett írnunk egy tíz évvel későbbi képzelt napról?
– A legtöbben az akkor dúló háború irányából közelítették meg a témát.
– Ha jól rémlik, te azt írtad, hogy már évek óta egyedül élsz, és amikor elered az eső, mindig eszedbe jut az a bizonyos bevetés. Ilyenkor üveg után nyúlsz, részegre iszod magad, és a volt barátnődről és a bal lábadról álmodsz.”
Sándor Zoltán

„az ember hazamegy és dalol / egy csatornafedélnek / a szemfenéken kötelező a romlás / ezüstdrót artériát mutat a lelet // nem lelem szemüvegemet”
Debreczeny György

„alkonyatkor a közeli Nap hatalmas / teste a síkságba révedő emberrel. / Már fényévekre vagy tőlem.”
Smit Edit

„Rohanok hazafelé. Nem találom az utat. Liman, Šekspirova, Balzac utca. Vagy egészen más: Kosztolányi tér. Mándy utca, Józsefváros? Hrabal söröző, Kafka köz. Atlantisz könyvesbolt. Bolyongok az opálos félhomályban. William S. Burroughs sétány, Baudelaire cukrászda. Brno söröző (Szegeden), Šipan, Lopud, Koločep (Elafiti-szigetek az Adrián; Jókai Mór: A három márványfej című regényében Szarvas-szigeteknek nevezi őket).”
Fenyesi Ottó

„Metamorfózist él át a becsomagolt szótár / Oszcilláció és zenélő pikkelyek – / Gránit és bauxit / Ragadozó madárrá lett tudás / Felhőkarcolóvá átvedlő ismeret”
Kándor Zsolt

„...bizonyos szubkulturális körökben sajátos módon ápolták a Kafka-kultuszt. Hetente egyszer összejöttek egyiküknél, vagy valamilyen lebujban találkoztak, ilyen napokon egy falat eledelt sem vettek a szájukba, egész napon át Kafka-műveket elemeztek és az álmaikat mesélték egymásnak, közösen kitárgyalták azokat, valaki mindig jegyzetelt közülük...”
Sándor Zoltán

„egy élő szobor mellett kellett elhaladnunk. Tudják, egy-egy festett arcú, megmerevedett test játssza el, hogy ő szobor, aztán pénzdobáláskor – e célra a kalapja maga elé kitéve – meg-megmozdul, akár egy robot, végez egy mozdulatot, minden pénzcsörgésre egy újat.”
Gergely Tamás

„Hofmannsthal-sorokat ismételgetünk.
Rekedt hangunk becsalogatja a hideget.
Szavakat pingálunk a repedt porcelántál
üresen maradt helyeire.”
Takács Nándor

„A nap felszíne úgy zárult össze mögöttem, mint valami hatalmas égi kloáka, éppen csak annyi időm maradt, hogy a pásztorbotomat magam után ránthassam. Lihegve rogytam le egy kidőlt oszlopra az útfélen, hatalmasat kortyoltam a kulacsomból, és csak ezután néztem körbe a terepet felmérendő.”
Szögi Csaba

„Narancs Égen azúr Nap szipákol. // Csillagok nevetik előbb. Száz éve siratják. / Keservesen. Göncöl kereke megroggyan. / Eltörik a szekér szárnya. / Ökrök dülledt szeme / Százkarátos gyémánt.”
Balogh István

„kása ő is és alakját váltó / felhőben jegec. // Az élesség ott benn / ideiglenes: egy villanás onnan, / felülről – mi mindannyiszor rosszkor / fut keresztül...”
Beszédes István

„Egyetlen apróság zavar mindössze: lent van a fent, és fordítva. A lakótömbök és a villasor fejjel lefelé lóg a levegőben, én viszont, integetve egy mellettem elhúzó irdatlan ékszerteknőcnek, szinte úszva közlekedem. Ha beszélni akarok, jégkockák hullnak ki az ajkaim közül, így leteszek a bővebb kommunikációról, verbális interakcióról bárkivel és bármivel.”
Jódal Kálmán

„Kifakul a sötét anyag / Az űrben rendetlen eszmék / Hangzatává válik a csend / Teába rum, vajon lesz még?”
Verebes Ernő

„A napra kiállással az a baj, / hogy nem mi világosodunk ki. / Az árnyéksziták tere igen, / és tér akartunk lenni a szabadban”
Gyetvai Balázs

„Telt keblű, öreg hordó a benső. / Nemcsak lélek, annál sokkal több: szellem. / Aranyló, puha mappa.”
Kántor Zsolt

„Amikor a nagymutató meg a kismutató is egyenesen áll, akkor van hat óra. Én nem szeretem, amikor hat óra van...”
Kovács Jolánka

„Nélküled a ruhám már csak a szemfedél: / rontást hoz rád a Nap, érzi a vészmadár, / együtt emelkedünk a magas égbe fel.”
Smit Edit

„Ilyenkor / részegen / a csonka torony alatt / zajt zúg a gép / de nekem az ének / Szólít engem / alattam a fűben / vadkékje a nevesincs virágnak”
Lázár-Szűcs Anikó

„súlyos / mindennapiság / feszül az emberek között, / kőillatú férfiak / hangtompított beszéde”
Wilhelm József

„érzel némi kedvet fölülkerülhető, / törékeny csillagot keresni, ahol / majd fáradtan lobogó, / eltúlzott árnyékod / lefekszik...”
Beszédes István

„»Mi történt? Megjavultam? Vagy mit teszek most, amit régebben nem? De akkor miért püfölt el Álmatlan Antal annyiszor?«
Hiába, erre nincs válasz.
Egy párnával nem beszélget senki.”
Kovács Jolánka

„jön majd a jó hír beleférsz az államkasszába / józan emberek lépnek a szobába az életedbe / érted és veled elindul valami / fogják a kezed.”
Bíró Tímea

„Alice ujjai másfajta elragadtatás határait keresgélik. Mefisztó, a csöppnyi cukormókus acélláncokkal ki- és megkötözve a nagy, üres, digitális térben. Alice odaszól: Kedvellek!”
Jódal Kálmán

„a csinos nők / a fényt is elnyelik / mint a szoba sima fala...”
Bartha György

„A sír / Felé / Robbanó / Roppanó / Apró csigák / A talp alatt / Az elmúlás / Spirálisan / Halad”
Móger Tímea

„Hullaházba szállítjuk őket, ha megtelnek, építünk újakat. A koma: Százemeleteseket, annyian vannak.”
Gergely Tamás

„aki egyedül van, mindig egyedül van. / akit a szél, az eső, a napfény, a sötétség, / a körülmények neveltek. / megtanult tartani bizonyos feszes távolságot”
Antalovics Péter

„Minden ajándék – ha azok voltak egyáltalán –, szürkéskéken pompázott különböző alakzatokban. Volt ott gumibot alakú, késpengére hasonlító, ollóként szétmeredő, körteszerű, végén egy fogantyúval, egyszerű láda, aztán lavórforma, kötélként összetekert spirál, lámpabúra sodrott kötélen lógva, valami állatszerű, ami négy lábon állt, és végül egy ember, amelyik mindenkire hasonlított. Ilyenből több is volt. Álltak egymás mellett, vagy egymás felé fordulva, mintha társalognának.”
Verebes Ernő

„Az Uffizi mellett állnak, szemben az Arnoval. Mögöttük, a múzeum két oszlopa közötti boltív keretében a városháza magas tornyának egy része látszik. Ki lehet ez a nő A. apja mellett, merült fel bennetek egyszerre a kérdés. Mért nincs semmiféle feljegyzés a fénykép verzóján? Nincs felírva a fénykép készültének évszáma, nincs ott a képen szereplő személyek, köztük a nő neve sem. Ráírhatták volna például, hogy Anna és Mirko, Firenze, 1960.”
Oto Horvat

„A lehunyt szemekkel fekvő lombok meg hazudnak. / Elskatulyázzák maguknak a fényt, hogy neki ne jusson. / Kit hibáztathatnánk? – Hisz könnyebb letüdőzni, / mintsem kifújni a reményt.”
Gyetvai Balázs

„Ebben a pillanatban ismét kijöttem a férfiöltözőből, csak néhány kilóval láthatóan soványabban, és a gyógytornász is ugyanúgy ismét megjelent az egyik ajtóban, csak a szeme színe ezúttal csokoládébarna volt.
Az első gyógytornász erre elképedt, és csak bámulta a hasonmását, miközben a tükörből előjöttem ismét én, csak izmosabban, és némileg több hajjal, méghozzá vörös lobonccal, amilyenem sosem volt, és ismét a gyógytornász, borotválatlanul és alacsonyabb kiadásban.”
Jódal Kálmán

„kinézek / látom / utcahosszan / testes ködös / a csend”
Bartha György

„a szivarvég fölborította a kezdetet
meg az ötéves tervet az ötéves
(ő téves) kisfiút
ő téves csat a téren”
Debreczeny György

„A császári hon romjain, / egy kőrakáson, / mit benőtt a gaz, és jég fedi, / új életet kezdek. / Előítéletek nélkül, magányosan, / magától értetődően fogadom a dolgokat...”
Vlasta Mladenović

„Kirepülnek a szélvédőn.
Két test egymásba gabalyodik. Összekeveredik csontjuk, vérük.
Két lélek együtt indul. Fölrepül. Megkerülik a Holdat.
Zuhannak lefelé.”
Balogh István

„...társaim, a körénk gyűlt világjáró csavargók és nímandok és koldusok és csóró senkik, a minden utak és úttalan vidékek toprongyos, örökké szomjas vándorai vélem együtt végigízlelgették a karcsú üvegcsékből Joe úr és társa, Teddy kotyvalékát, hiszen ez nem is szeszkó!, bizony nem gin, de oltja a szomjat!, kiabálták, és cuppantgatva vedeltük, mint a legjobb whiskyt szokás.”
Vasagyi Mária

„Nem szóra bírhatóak. Ha meghamisítjuk a személyiségünk azáltal, hogy belemegyünk egy ránk erőltetett beszédbe, a törékeny, cizellált egyensúly megbomlik. Jézus köpése viszont meggyógyította egy ember látását. Hajrá! Én kérem szépen ezt a Szent Állagot.”
Kántor Zsolt

„Garevac, mit mondhatok róla? Ez valójában egy épület. Kórház. Régi és hatalmas. A falut nem is láttam. Vaskerítés. Sehol egy rés, ahol átbújhatnál. Körülötte szántóföldek, mindenfelé. A földekre se mehetsz ki, kapálni sem, kukoricát szedni sem. Nem tudom, egyáltalán miért hívják Garevacnak, de így hívják. Láttam. Ezt írja a nagy táblán. Ennek semmi köze a faluhoz. Olyan ez, mintha a Holdon lennél. Innen sehová sem vezet út.”
Olivera Olja Jelkić

„...a fölszabadított rabszolgákra, a helótákra, a circust az utolsó állóhelyig megtöltő publikumra mutatott, óvakodj a tömegtől, de tenmagadtól is, ha része vagy!”
Vasagyi Mária

„látja a holttesteket. Bár azok csak képzeletben vannak ott. Barátja, a koma is, gondosan fekete nylonzsákba csomagolva.”
Gergely Tamás

„Talán már az ókorban öltem én. / A középkorban hullákat gyaláztam. / S a szelíd, barna szemű, égi srácban / fel kívánom oldani tébolyom?”
Sisakos Fanni

„Megállás nincs, / sejtések sem léteznek már, / csak a könyörület / melletti virrasztás / szent békessége, olykor, alkalomadtán”
Wilhelm József

„Egy gombnyomás, egy elképedés. Tolat a garázsba a szellem. Biztosan nem tudhatunk semmit az elme működéséről. A szó, tökéletes „zeneként” fogható fel.”
Kántor Zsolt

„a múlt és a jelen. A kompótok alatt / a lisztes zsák és zsíros bödön még közös, / de jó szót nem hallott felettük a gyermek.”
Smit Edit

„Annak ellenére hogy megpróbálom őket eltemetni / mint merev macskatetemet valahol a városon kívül / Látják a hővisszaverődésemet”
Katarina Pantović

„ropogtak a saru alatt az apró csontok, és fölsírtak a mennyezetre festett angyalok, és könnyeik azóta is harmatozzák a templom kövét, hiába javítják jobbnál jobb mesterek a tetőt...”
Vasagyi Mária

„Meg hasonló jók, amelyek az élet szépségét hatványozzák. Fejet rázunk és megyünk tovább, he-he, fejet rázunk és mászunk tovább!”
Mihályi Czobor

„és magad sem változol, / kövesd az utad, / légy önmagad, / versedben nyugodj meg.”
Vlasta Mladenović

„belőlem inkább írjál verset / de orvosságot ne ajánlgass...”
Debreczeny György

„böngészem inkább / az új kötésű / frissen buggyanó / csöndet”
Bartha György

„A szívét szerette volna megóvni a történtektől – háború, elnyomás, igazságtalanság –, meg a tudatát. Meddig lehet felemelt karral védekezni? Tudta, hogy valamit tennie kell. Ha bekapnék egy cukorkát – gondolta –, az édes.”
Gergely Tamás

„beront a homály / igen én így szeretem / bepanírozom és magamra rántom / a ködös közös délutánt”
Debreczeny György

„ és hajtottuk félre a fejünket, adtuk oda a nyakunkat, finom harapdálásra. Az etetést mímeltük vele, hogy ha akarja, belénk vájhatja a fogait, és vérünket nyalhatja, húsunkat eheti...”
Juhász Zsuzsanna

„Camus. Sartre. / A világ és a szövegtest. Egybeforr kéz és metszet. / Princípiumok. Tölgyes, gyárudvar.”
Kántor Zsolt

„a mennyből az angyalok hozzák át az éjt, / de szökkenésével az egyik őzike / fakasztja a forrást, amelynek bő vize / ringatja éj világoskék halát”
Sisakos Fanni

„Olyan vagy, mint a hal, mindig kisiklasz a kezemből, szól hozzám Király Ernő. Hát milyen legyek?, kérdem. Olyan legyél, mint az a zene, amit csak én hallhatok”
Vasagyi Mária

„ahol nem korlátoznak immáron / törvények, / erkölcsök, / gondolati önkorlátok, / ahol / a tekinteted / a gyönyörűségbe gördül, / a lelked önkívületbe / révül, / a tested cirógatásoktól remeg,”
Wilhelm József

„zakója alá nyúlt, és megtapintotta az övén függő Schwarzwolf markolatát. A tíz centiméteres pengehosszúságú, rózsafanyelű kés olyan masszív eszköz, mint a Magnum a 45-ösök között, gyengébb fizikumú személy is eredményesen védekezhet vele. Zsebében volt még egy francia Opinel is, de az csak valamiféle biztosítékként, tudják, ha az egyik nem nyílik, akkor a másik biztosan nem nyílik. Ez utóbbi pengeéle csak nyolc centis, törékeny, önvédelemre csak azok számára hasznos, akik testi erejüket és ügyességüket is bevethetik”
Mihályi Czobor

 

A zEtna – magazin a vulkán alatt a Nemzeti Kulturális Alap és a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság támogatásával jelenik meg.

A zEtna XXI. Irodalmi Fesztiválját (2024. nov. 7–9.) a Magyar Művészeti Akadémia, a Köztársasági Művelődési Ministérium és a Tartományi Művelődési Tájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság támogatja

Működteti a zEtna Egyesület (2001–), 24400 Zenta, Kodály Zoltán 2.
Alapítva 1999-ben a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre védnökségével.
Copyright