Balogh István
Kandúrom csudaszép álma

Kandúrom alszik, szólításomra
Nem is mozdul, farka azért lebben.
Mi magyarok vagyunk, nem félünk,
Feketerigó fütyül legszebben.

Ne higgy délvidéki költő
Árva földből vert, megkukult
Posztulátumának! Csak egy
Szózat vagyon, Vörösmartyé.
Azontúl minden egyremegy!
Jöhet viharéhes föjhő,
Szétdarabolhatja égi birodalmát
A földi pióca, a hálókat megszövő
Mérges keresztes pók, és minden
Októberben elsárgult levél.

Megõrülhetnék, és modernnek diktálnék!
Kicsi királyságom megrezdül,
Mondjátok, csak ezt, és szajkózzátok,
Ó, de jó énnékem!
Kandúrom álmodik:
Szabadságomat hársak
Okker-vörös szivárvány
Tavában úszni tanítják.

2007. október 13.