Balogh István
Őszi délután

Vörhenyes ősz bőszen sikolt
Hajnalonként ablakom alatt.
Tolvaj nyár mi volt, ki volt,
Grafittiben rejtik a falak,
Melyekbe éj-harangszó ütközik
Minden délben, minden este,
És hajnalonként is, ha ébred
A lélek, a lélek, az árva lélek.
Éden illatát senki ne keresse,
Engem szeret, Hold-vízben fürdözik.

Csak a szél marad hű hidegéhez,
Csontokat átjár, némán kérdez,
Falevél röpülni vágy, lehullik,
Húrokon penget a kocsány.
Éjszaka száll zene szárnyán,
Szétfolyt akvarell a jó lány,
Sírni kezd, zokog a szivárvány.

2007. szeptember 9.