Orcsik Roland
Mikor csattan

Semmi mellébeszéd, csak egyenesen,
maszatolás nélkül a lényegre törve.
Először mea culpa, majd mosom kezem,
ám vigyázz, a bűntudatka ne csaljon tőrbe.

Most már szabad, most már lehet
szólni milyen múltat bújtat a szőrme,
mint kultúrkál az emlékezet:
először nyelve, utána nyögve.

Végül kiköpni, ami görbe,
mert elsötétül időnk fénye
mire megtelik szennyesünk gödre,

mire kicsattan, itt a vége,
köszönjük, elég, nem kell,
aki akar, fusson véle.