Charles Simic
Útban hazafelé

Eljövendő végnapjaink papja
szónokol az autórádión – s nekem
e Pokol és Örökös Kárhozat
erősen hihetően hangzik,
miközben ezen a rossz, sötét úton hazafelé hajtok,
s eszembe jut a postás fia, akit
a Hadsereg zárt koporsóban
küldött haza.

Itt van a házuk e kanyar mögött –
korcs kutya szűköl a ház előtt,
várva, hogy valaki bebocsássa végre,
de az üres házban csak a tévé villog,
s a gépi röhögés úgy hangzik,
mint halottaskocsi alatt csörömpölő
üres sörösdoboz.

(Tikos László fordítása)