Draginja Ramadanski
Pannónia hideg VIII.
Elmeséletlen
Az akvarellréten túl nem lát már a gyermekszem. Az orvvadász kiüríti a hurkot. Lebegő bőr a képeskönyv végén, szem nélküli. Fejemre rókafarokból készült sapkát húzok, nutriabundát öltök, lábamra – jó térden fölül érő hódcsizmát, a kezemre – kecskebőr egyujjas kesztyűt. És a szív? Az mitől fog felmelegedni? Apa!? A szív pelyva, zörög, málladozik. Egy hajdani beázástól nedves. A haj régi csatoktól töredezett. A száj régen volt eséstől csonkult. A végtagok gipszben, feltámadás nélkül. Ez nem én vagyok, ez egy baba a karomban. Irigykedik a fürge velocipédeken kerekező nagytéri gyerkőcökre. Irigykedik a sokszögűmag-öntési ürgékre. Pupillái más eleséget nem fogadnak be. A karomban – baba. Odaadnám valakinek, így, hibával. Elvehetné, elvihetné magával az útra. Ez – ritka ajándék. Üresen, gesztus nélkül, elvágtatna. Kezdek álmodni róla. Széllel szemben! Mit kezdeni egy ilyen veszteséggel – ha ajándékozással, ilyennel-olyannal, veszítünk – mindent. Mit kezdeni egy ilyen nyereséggel – ha a befogadással, valójában, nem kapunk semmit. Megérkezni a dalig, a dalig, a dalig... Ezen az éjen, valamely égi ajak érintése által megismertük az ellenállhatatlan mesterség gonoszságát. Megértettük az ízetlenség ízességét, felfogtuk a kíméletlenség kíméletességét. Megszerettük a nyíltszívűséget. Ó, a kedveseink, mind meghaltak már, öljük meg akkor a nevünkben őket, kiéhezett gyermekekként, mert tej helyett papírfecniket szürcsölünk, papír pattogatott kukoricát ropogtatunk, papírcsontokat mozgatunk. Hófehér papír kerül át valahonnét-valahová, míg a fülemben zúg minden túltett mérték. Anyám!? Mennyi szép szentségtörés! Mit teszek? Lemerülök saját jelentéktelenségem elismeréséért. Csak néha – mint most – emelem fel a fejem. Belélegzem a sűrű lemondástalanság-keveréket. Szimatolok. Fülsiketítő érzékszervrobbanás. Talpfák, kátrány, sínek. Az árkok beért szépsége. Mélyebbre merülök. Megízlelnék minden pipacsot, gabonát. Állkapocs csattog. Rövid ideig tart a préda igézete. Rövidebbig, mint maga az éhség. Az itatónál nincsenek fészekhelyek! Íme, itt vannak, az új kezdet!
U. I. Elaggott nők testében kölykök nyöszörögnek. Kergessétek el a halottkémet, hajoljatok le a mesepokróchoz! Tarka elválasztók ezek, puhává teszik e falakat is.