az asztalon nálunk. Hangosan kérek,
de csak másodszorra értik meg, mit.
Aztán minden gyorsan intéződik:
Pillanat, mondja valaki a gondola
túloldaláról; reccsen a padló,
lehull és széttörik egy damilról lógó,
híg málnaszörp színű díszgömb.
Semmi baj, mindjárt oké,
mondja az erőlködéstől remegő
hangon, nem is látom. Aztán egyszerre,
alig észrevehetően megindul felém
az egész, kicsi, rejtett kerekein.
