a kórház melletti kirakat három fejetlen
nőjét ködben, meleg esőben, és végül
hóhullásban. A jobb oldalin zöld hálóing,
fehér nadrágban-zakóban feszít a középső,
málnaszín estélyiben emeli jobbkezét
a harmadik a nyaka felé. Nyilván a fej
nélküli életnek is vannak nyűgei.
Ezt a képet nézegetve olykor elhiszi,
megtanulható az igazi, szenvtelen
figyelem, amivel újból, most már jobban
megismerhető minden. Íme, a fájdalom
egyik neme. Ez itt pedig csupán egy kirakat,
és hozzá egy kínai, aki valami miatt
hónapok óta be se néz a boltjába.
Elmúlik a tél, a tavasz, a nyár,
és itt minden ugyanolyan marad.
Ácsorogni éjjel, a konyhában; titkos
betegség fiatalon; aztán valami bál.
