Ünnepi lakoma a tengerparti fenyők árnyékában:
lant kíséri a szél susogását a lombban.
A jelenlévők nevetése gondtalan, ahogyan a tájkép is háttérben.

A bozótból váratlanul segítségért kiáltó hosszú szőke hajú lány tör ki,
mögötte két kutya és egy fekete lovas, akinek kihúzott szablyáját
nem kell használni, mert a kutyák már leteperik a lányt
és fogaikat csupasz testébe vájják.

Ám a lány arca fájdalomról és lovasé dühről nem árulkodik,
inkább csodálkozó a kifejezésük, amiért arra ítélték őket az istenek,
hogy e péntek déli ismétlődő jelenet szereplői legyenek.
És arcukra az unalom vet árnyékot.

Beszédes István fordítása