Bartha György
felismerés
furcsa
furcsa
a bolondsipkát már magad is
a fejedbe húztad
s négy csücskében fényes csengettyük
csörögnek szüntelen
különös
furcsa
csak most tűnik fel eddig
a kasztráltak gyönyörét
élted
(léhaságod)
és nem érdekelt apád némasága
a pince homályában
s csupán a hátrahagyott
farakások szilárdnak tűnő
rendjét csodáltad
(azok is némák
vagy elgurultak)
és ahogyan nagyapád poros
dohszagát félted
mikor a padlásról megtért
hirtelen haragjából
(végül)
különös
furcsa
ám
a csengettyűk
a sipkavégen