Téglával kevert, vastag
vályogfalak vesznek körül.
Másfél évszázados
a fehérre meszelt otthon.
Semmi keresnivalója itt
az ablakon túli,
sötét világnak.
Maradjon csak a helyén,
nekem nem hiányzik.
Ich bin der Welt
abhanden gekommen -
dúdolom magamban.
Te meg én - ennyi untig elég.
Közös nevezőre jutottam
Noéval és Istennel:
a mentő bárkába
inkább állatot.
A sok ember: fölösleges.
