Verebes Ernő
In illo tempore

Ülni itt, csak így. Balra ablak,
odakint járhatatlan terek
fénnyel amputált égtájai.
Mozdulatlannak és szabadnak
lenni, mint lebénult istenek.

Ami biztos e délelőttben,
pillanatonként múlik, marad.
Tűnékeny, csöndes idők mossák,
játékos harangszó ringatja
az aprószent-gondolatokat.

Régen a fák itt égig értek.
Kezdettől részük volt a nagyság,
mely észrevétlenül velük nőtt,
akár a gyümölcs. Lábam elé
pottyanó, megízlelt magasság.

Hiányba oltott nemes csíra.
Jókedv, mi megmaradt a borból.
Kiszámíthatatlan képzetek
egy hús-vér komputerbe írva.
Az utcán kisgyerek barangol.

Rálelek, amint eszembe jut.
Ám akit látok, vakon nézem.
Félholt koldus örvendezhet így,
reményvesztve szép adományon,
mit el sem költhet már egészen.

Széthullnak odakinn a dolgok.
Nincs környezet, középpont, rendszer.
Délelőtt van, míg egy lassuló
folyó születő zátonyai
utaznak velem és a perccel.

Bámulom, mint egy képeslapot.
S feltornyosul, árnyékával úgy
húz most márványtestére a múlt,
mint lágyszívű szajha a vakot.
Ikerfélkörét a szivárvány.

És ahogy visszatáncolna még –
mert makacsul előre-hátra
billeg az egy helyben maradás –
mint lángoló tangószenvedély,
éltet a szív új rándulása.

Bár mindenkit újraélhetnék.
Sejtről sejtre, testembe zártan.
Ragaszkodásom jutalmaként
együtt merenghetnének velem
tétlenül, ők, akikre vártam.

Jönnek. Csodás ismeretlenek,
arcuk tündöklő, szélesre tárt
ablak. Szemükbe tekintenem
annyit jelent, mint önmagamban
felismerni, hogy mit akarnak.

De a szó semmit el nem árul.
Mögötte földre szállt hatalmak
kéklő páncélruhái sejlenek,
kibontakoznak lábak, kezek,
zászlóhordozó forradalmak…

S itt félszegen lehúnyom szemem.
Fáraszt a látszat, és nem áltat
már a jámborság reményével,
mit ajándékként kínál titkon
az édenkert-kori alázat.

Indulnom kell, úgy helyezkedem.
Azt a kisgyereket keresem,
aki az előbb, s tán azóta
a délelőtti utcát rójja,
álltában jár, s integet nekem.

Valahol, még megíratlanul,
papírfehér vérveszteségben,
mezítelen házfalak állnak.
A magasban vihar szele dúl.
A szomszédból átkiabálnak.