Bartha György
örök utas

hadra keltem
a sötét vonattal
s a három párka
dolgozott hozzám egészen közel
míg nyálas álmom volt
zötyögtem és rázott
valahol a kikötőkben
pihentek a hajók
valójában nehéz szeleket
szállítottam a
fáradt vitorlákba
körülöttem kilenc
testes láda
szuszogott
akár a frissen vedlett
kígyóbőrpikkely-csillám
persze most is
mint minden hadbavonuláskor
elmormoltam szokásos imám
a nagyasszony csupasz
mellén lehulló könnyek közt
az enyém finoman puhán
lecsorgott s nyíltak az ajtók sorra
ahogyan rég a Liebling Strassén
már keményen léptem tova