Jász Attila
Sima víztükör fölött

„Persze, az égadta világon senki nem veszi észre
az ágak közt ezt a mozdulatlanságot, a legkevésbé
ő nem, aki a fa alatt gyakorlatozik, pedig ki van
számolva minden, és az egész látszólag annyira
tökéletes.” (Danyi Zoltán)

fák közt zúgó szél
levelek remegése
mit is mondhatnék

Jézus útszélen
meztelenül stoppol nem
veszi föl senki

mint sárba fagyott
keréknyom annyi marad
mögötted talán

*

a fákat néztem
az éjszakai fényben
sötét titkunkat

a fák árnyéka
megnyúlt az utolsó nap
sütötte sávban

álmomban eső
cseppek koppannak el
veszett ernyőmön

*

az olvadó hó
neszezése cseppenként
üzen valamit

ahol víz és ég
találkozik ezüstös
villanás az éj

sima víztükör
alatt a tó erői
mozgolódnak