Tavaszt fakaszt
Édes Pajtásom / Pajtásnőm!

Szeretettel felkérlek, hogy segíts nékem rügyet fakasztani a jégcsapsorból, amely zEtna fellegvárának ereszetén díszeleg! Bár magában is pompázatos látvány – s ezáltal örülünk is a mai napnak! –, még mennyivel lélekemelőbb lészen majd, midőn a lassanként patinássá váló bádogot majd üdén roppanó hajtások hálózzák keresztül és kasul...
Regöljünk együtt virtuális tavaszt a várudvarba!

Válassz ki egy tetszőleges mondatot vagy mondatrészt (avagy csak egy hangulatfoszlányt) az alábbi kisprózából, s attól elrugaszkodván írd meg a saját tavaszfakasztó versedet, egypercesedet vagy akár egyfelvonásosodat, s küldd el hozzám március 21-ig. Az elkészült varázskoszorú a zEtna ormát fogja díszíteni.

„Báj-báj, bánat! Az, kinek a nevét ki sem mondjuk, elvitte az óév sarát a hátán egy szalmahordó kosárban. Fényességes angyal Ő egyébiránt, fényt is hordoz puttonyában koronként – meg apró angyalkákat is netán-tán? Egy puttony puttó, jól hangzik –, oda, ahol azt megérdemli a plebsz. Most is érzem még csurgatott mézillatát,
ahogy lassan távolodik, már csak egy pont a horizonton: ott meg is fészkel magának, s figyel.

Engedd most már a derűnek, Barátom, hadd tegye szívedet könnyűvé a mának, ne feledd: immár minden áldott hajnalonta egy pillanattal előbb születik meg napkeleten a Fény. Mossa végig örömtől ragyogó orcádat, enyésszen el mindent látó szemed előtt a terhes felhőpaplan káprázata egészen. Lelkedben a Kisded szapora fejlődésnek indult, lábra kap máris, és felismerhető szavakat gőgicsél.”

Barátsággal: Szögi Csaba