Bartha György
Egy folyosón várakozok

Nem is tudnám másként elmondani
A változatlanság sötétje ül rajtam A mindennapok
egyhangúsága Legalább két órát töltök például
a föld alatt Ez lehet akár megszokott És mikor
mint most is a fénybe nézek szinte szédülök
Ilyenkor talán vágyom az újat a hirtelen csodát
ami persze nincs amint bizonyított boszorkány sincs
Hamar visszazuhanok Szó szerint zuhanok
Ráfogom révület Ahogyan tudom számodra is
a fekete-fehér játék fény és árny
Volt
Ne riadj meg ha hozzád fordulok Szólj Írj
Szerinted a sötétnek valóban vannak halálszárnyai

(A jövő találomra kihúzott fiók)