Csík Mónika
Miró papagája

kifli
félbe vágott gyűrű
elharapott hagymakarika
lesz most a Hold,
piros-fekete kockák
gömbök
háromszögek építik
kaotikussá az eget,
létrák, végtelen lajtorják
kellenek, hogy ügyesen
tudjanak szökdécselni
odafönn a lelkek,
sárga alapon lila fánk
szimbolizálja a végtelent,
a bajusz mint olyan az elemi
férfiasság szimbóluma,
brillantinosan, bajuszkötővel
lenne vicces odaállni az Úr elé,
haptákban, lengatyában,
füled mögé illesztett ecsettel,
könyékig festékes kézzel,
s három vonásból elkészíteni
az Öreg leegyszerűsített profilját,
a Napnak néha szára nő,
és öntözni kell, mint egy
drága, trópusi virágot,
a Hold meg skót kockás
alsót visel, hiszel az örök
szépség létezésében, mondd,
a narancs héja barázdálódott,
sorsokat olvashatnánk ki belőle,
ha értenénk az ábrák nyelvén,
papagájomnak orbitális farkat
festek, merevet, akár egy dorong,
hogy órákig tudjon szeretkezni,
ha egy helyre kis nőstényt
rajzolok mellé, az űrtojás
és a kozmikus logarléc alkotta
háromszög alsó sarkába,
gyakorlásképpen, bögrekékkel