Beszédes István
Szélső betűk

Szörnyeket közöl az esti újság,
és a szörnynek is joga van a méltó megjelenéshez;
arról még vita van, miben e szörnyi méltóság,
szelíden nézzen-e vissza a szörnyű fotó,
vagy mutassa fogait is az ábrázolt alak.

A szörnynek is joga van a méltó megjelenéshez,
ezt ő is tudja szájában a stílusszerkesztővel,
aki jó ember, becéző szavak ismerője…
Nem tudja, legfeljebb csak a háborúban gyilkolt,
kilőtt egy golyót, s nem látta becsapódni.

A szörny, aki összes tüskéjét már kilőtte,
nem szereti a róla készült kopasz képet,
rövid belében már a nyilvánosság,
publikus tényeket gyorsan emészt…
Rendre látogatja a tarajos sült.

A tarajos sülhöz nem kötődnek napi hírek,
véleményére senki nem kíváncsi,
legfeljebb a horgászrovatban említik a tüskét,
amelyet tőle lopott a tavi horgász.
És ráadásul bolhás is, szegény.

De a tarajos sül mégis jól mutat,
fényképét a címoldalon lehet hozni,
amint le-föl jár a kolumnák közt,
s lesöpör egy-egy szélső betűt,
mégsem lesz belőle hálás téma.

(Hogy mire van joga a viszketésnek?
– el-elgondolkodik felette a vérszomj.)