Szűgyi Zoltán
Szoros kapu

nem tudom
hogyan bizonyítsam
amit hiszek
nem tudom
hogyan magyarázzam
amit megtapasztaltam
Istenhez megtértem ugyan
ám nem lettem nemes
tiszteletre méltóbb
– ha azzá lettem volna
tán még el is néznék nekem –
tekintéllyel
befolyással
nem rendelkezem
nem számítok
sem a kis hazákban
sem a nagy világban
rangom sincsen
s még ha akarnék
sem árthatnék senkinek
– ezüstöm
aranyam nincsen –
tőlem nincs miért félni
és nincs mit remélni
felőlem
de végre látom
a számos nevenincs mellett
túl sok a bölcs
sőt a tudós is
sok a gazdag
a hatalmas ember
körülöttem
s az út melyen együtt járunk
talán nem is oda vezet
ahová én igyekezem

töltsön el hát inkább
a bánat és a szégyen
– miért tusakodásom
ily soká ér csak véget –
hallgatok
az álombéli biztatásra
s mielőtt bezárulna
hatalmas súlyos szárnya
buzgó fohászkodással
immár nekifeszülök
hogy áthámozzam magam

a szoros kapun