Vass Tibor
Ráfesti szárnyát

„Erős kezemmel remegéssé bomlok, ám
A kérges, jó becsületű kéz
Nyugodtan heverész
Kinyíló nagy pihenésben az árnyék homlokán.”
József Attila

Szélárnyékban pár
dolognak árnyoldala lesz. Az árnyék
odaoldalog, ahol átlépni dolgosan
lenne érdemes őt.
Pihenőt, falat

csak a fakó, hosszított létra tart,
azt is csak holnap.

Röviden összefog a halva:
a szín a nap önszorgalma.

Egy árnyék sokadszorra is elbukik.
Ahol a játék,
ott a szárnyból feslik föl
a játéka, vetődik.
Vetődni az árnyéknak érdemes.

A szájban játék van,
a játék hosszabb
nyelű est
az ecsetnek. Hosszú és szép a nap nyála,
ahogy fodroz, árnyékoz.

Kimondani: a szép dolgok szépek.
Akkor a huzat
velünk együtt majdhogynem
mindent fölszárít.
Akkor ismét árnyalatnyi
lesz dolgaink közt a különbség,
akkor jelentkezik az első ember,
aki átfestene sokadszor.