Balkán Magyar Irodalmi Klub – Balkanski klub mađarske književnosti
László Noémi
Talált tárgy

Talán a gatwicki műanyag székek
közé esett, amikor három csomagomból
sebtiben kettőt fabrikáltam, alig egy
órával budapesti gépem indulása előtt,
alig két hónappal budapesti indulásom
után, barna bőrömben az oxfordi augusztusi,
szeptemberi napsütés emlékével és az egyetlen
röpke eső ízével a számban, boldog lábszáramban
a mindennapi biciklizés után kerekedő, jóleső
fáradtsággal, torkomban az evezés közben
a csónakban beküldött fanyarédes pezsgővel,
fülemben a feketén himbálózó gramofonból
bugyogó századeleji csokornyakkendős
férfihanggal,
talán a ferihegyi fémpadok alá
keveredhetett, amikor két csomagom
sietve háromba osztottam, kevéssel
londoni gépem érkezése után, alig pár
hónappal az első és utolsó komoly
leánykérés előtt, vagy csak futólag letettem
ide, oda, az utazás, életem állandó jövés-menéstől
gubancos fonalán soron következő, jóleső
utazás szokásos izgalmai közt,
a jóistenre kérem, ha megtalálta valahol
valaki, lelje örömét benne, ahogyan
első perctől az utolsóig leltem én,
de azt a tekercset, kérem,
az utolsó délután fénytől suhogó,
templomkertes, napórás, zsúpfedeles,
szétdobált biciklis, vonuló bárányfelhős,
kidőlt-bedőlt fejfák tövén tenyésző
apró virágos, giccses, szívfájdalmas,
búcsúzó, mindent nagy hirtelenjében
magával vinni akaró tekercsét, kérem,
hagyja a „Talált tárgyak” feliratú helyen.