Balkán Magyar Irodalmi Klub – Balkanski klub mađarske književnosti
Szőllőssy Balázs
Az oroszlánok Rómába mennek

Összepakolják avítt almaik,
zsákmányállatok csontjait, szakadt
töltényhüvelyt, hosszúkás fűcsomót,
tájak szagát szavannától dzsungelig,
az árnyék, az ejtőzés, a lesbenállás,
a napvilág ízét, kölyküket vállukra veszik,
és elédjárulnak, Fenséges Teremtő,

a Piazza San Pietro meg sem telik velük,
hiába érkeznek Indiából is, és minden úton,
mert minden út hozzád vezet, nem is
üvöltenek, sörényük mozdulatlan,
ájult tekintettel figyelnék pápád minden moccanását,
ha lenne mit: csak szobrok néznek vissza rájuk,
szétszélednek, fegyelmezetten falkákba rendeződve,

a Navonán, a Spanyol Lépcsőn, a Colosseumnál
elnyúlva, lustán figyelnek, várnak,
ottmaradnak még néhány napig,
a szökőkutakban játszadoznak kölykeik,
nem szólnak, nem nyúlnak hozzá emberedhez, elmenet
búcsúzóul, bosszúféleképp megszaggatják
mediterrán domíniumod előszült lombjait.