Balkán Magyar Irodalmi Klub – Balkanski klub mađarske književnosti
Farkas Wellmann Éva
Zöld tea

Ne olvasd végig ezt a verset.
Most rám ne kérdezz, úgyis jól tudod:
mi minden helyett forgatnál te könyvet –
egy pillanatnyit nézd a hátlapot,
vagy gondolj őrá: tudom, hogy abbahagynád,
ha véletlenül meghívna zöld teázni;
hát hívd meg őt te. Én is éppen ezt
fontolgatom, s nem jut eszembe bármi
nyomós érv, sőt még téveteg sem,
most rajtakaplak: eddig eljutottál,
pedig mondom: nincs mért olvasd e verset,
teavized eddig kifuthatott tán,
s hogy velem miként van ez, meg nem tudod,
hacsak esetleg nem hívsz zöld teázni,
avagy meg nem nézed a hátlapot;
versbe azt írhatnám csupán, mi már rég
nem én vagyok vagy bizton nem leszek,
s amit még mondok, úgysem lesz okos,
(leginkább tán egy zöld teára vágynék),
ellenőrizd: a víz most hány fokos;
engem ne vádolj, megmondtam jó előre,
s lehet, nem írom végig ezt a verset,
mert megtörténhet: eszedbe jut, hogy épp
nincs teafüved otthon, s hogy hátha én...
Látod, mondtam. A csengetés az ok.
Csomagolok, és rögtön indulok.