Balkán Magyar Irodalmi Klub – Balkanski klub mađarske književnosti
Farkas Wellmann Éva
A dolgok arca
(Epilógus)

Most mégse csendet, inkább nyugtot ott adj,
és szólj a szájnak: több szót már ne kérjen,
s dolgok végét tudnom jelezze kéz, vagy
tedd súlyossá páncélom. Meg ne érjem.

Minden, mi volt, leírható a testtel.
Nyüzsgés, mi volt, beváltható amottan?
Tekintet-résbe fér, ki itt meneszt el,
s te közösséget vállalsz egy halottal.

Meglesz a száj, mely átkoz majd vagy áldat, s
akad kéz, hogy poklok tüzére vessen:
annál több ez, hogy megúszhasd a vádat,
s kevesebb annál, minthogy jó lehessen.

Ne írd a szót. Engedd, hogy véget érjen
hallgatásban, mint lakomán a hajsza;
nincs jelentés, csak jelzés, mint a vérjel,
s áttetszőtlen, miként a dolgok arca.