Radivoj Šajtinac
Kódex

Micsoda éhinség volt, az álom satnya, kicsi a történelem
Sehol semmilyen szó, jel, hang sem, minden látható
ehető vala
Látható volt, mi érthető, s hallható csak
ami megjegyzendő
Tudták, mi a pokol, mi a rend, a tisztát ide,
a szennyest amoda
Az emeletes tálcák, akár Mózes gipsztáblái,
Fentről
kozmopolita baktériumok villogtak a konyha-
csillagképből
Egyszóval – volt bejárat az éhezőknek, kijárat a jóllakottaknak és fordítva
Míg az udvaron, a múló idő két napszítta,
sárba szúrt nyilára
Kötözött madzagon száradtak a kimosott ruhák

Az éhinség tehát ott feszült ég és föld között
a pillanat volt a mestergerenda
És az íj feszítését, messze, az edények
s az evőeszközök előtt
tolongó éhes és türelmetlen tömeg közösen gyakorolta.
Csak a templom-egerek s a börtön-pókok juthattak be
soron kívül
A feltűrt ingujjú próféták, a zsírfoltos
lelkű poéták
A tartalékok urai, a raktárszolgák, törvényhozók,
Takarítónők
Hivatali szolgák s a mindent ígérők

Lándzsás fű hiába nő a tetőn, friss, levedző,
tavaszi folyondár
a ház megmarad háznak, a kígyó kígyó marad
és felpuffadt béka-bűz
A levegő másmilyen, hol a többségnek, hol a kisebbségnek jár,
merev és néma
Leírhatatlan, el nem dalolt, madárgyűlölő, átkozott,
akár a cellába zárt ferde fénysugár
Vállalat, reménytelenség, porciók, uras szindikátusok
jövő, mosogatórongyok

Kovács Jolánka fordítása