Babics Imre
Vadállat

Fekete erdőben egy éjszínű vadkan,
avart túr, röfög; önmaga s megvetettebb
mint az őt űző vadak,
fegyveresek.
Tisztán láthatom őt, mert gyermek maradtam,
lelkemben az, ki takaró alatt retteg,
míg jön a pirkadat,
mert elesett.

Éjszínű vadkan, húsában fémlövedék,
fölötte egy fekete falka elvonul;
öltek: égi másuk
töpörödött.
Az iszony velük kezdi új évezredét,
gőgöt s mételyt elfogadtatva alkonyul,
szívükben, mint másutt:
tömör ködök.

Pirkad, s kisfiú-énem visszahúzódik,
kelek, végzem dolgom mint egyéb férfiak;
s minden cselekedet
salakanyag.
Holtakat túró, röfögő vaddisznó-hit,
mely vadkant, gyermeket a Sátánnak kiad,
hizlal roppant jeget.
Alatta mag.