Celler Kiss Tamás:
küszöb

amikor már annyira csendes a város,
mint egy éhen pusztult kutya gyomra,
a háztetőkre feljárni akkor szeretek.

a cserepek olyankor mindig kemények,
mint a holnapom, amelyet eljövök
nem várni.

lehetnék sokkal bátrabb,
ha már egy városnyi tető közül
kell választanom otthont.

szűk lett rám a mozgolódás,
könyökömet beütöttem a csillagokba,
lejönni mégsem merek,

szétkapkodnának a vendégek.