Kántor Zsolt
Szembeszökő (k)utak

Bennünk lakik, nem vitás.
A gondolkodás, mint szöveg.
És a lelkünk veszi föl a ruhát.
A történelmet, mint teret.
S jön egy-két túlzás, mint hatás.
Például az alexandriai lomtár –
Újraíródik a kor immár.
Pedig a valóság se öreg.
Szinte hihetetlen, de Jézus ott áll!
És verset diktál.

Elérkezett az okosság.
Mint lepel, ami szövet.
Szelektálni kellene. Mióta?
Az irodalom nem stratégia.
Hanem egy mimóza.
Te gyúrhatod át. Agyagba, hóba.
Virtuális illeték leróva.
Kövesd!