Kántor Zsolt
Injekciós tű etűd

A gólyák szárnya alól kiestek a csillagok,
S a felhőkben testet öltöttek a sugallatok.
Magok: szellem-szomj fénylik a tárgyakban is.
Hold billen az égre, mint gyémánt ladik.

Lassan a Lengyel Palota fölé ér az égitest.
Narancsrost az est! Az árnyék a fényből kimetsz.
Arborétum-illat borítja a telkeket.
A Körös ezüst bőrén idő-hegek.

Cipellő: pántos topánka kopog egy parkban,
friss óvónők hajolnak össze halkan,
fű, virág hallja csak a gondban szült mondatot,
egy gazdászfiú a padon szonettet hagyott.

Szerelem: mohára hull a gyöngy,
az álmodozás és a szecesszió kiönt.
Templomi harang kongat, a bogarak
apró zöngéikkel bosszantják a nyarat.

Az Árpád-terasznál, a kertben egy úr van.
Mintha sétálna az eszme és a lét a múltban.
A villanydróton egyetlen fecske,
a granárium felől füst vegyül a csendbe.

Hanggá lett ige morajlik az éjszakában
a szellem kész, de a hús-vér testekben láz van.