Beszédes István
Tipográfiai gyakorlat

Értelmet keres a mozdulatsor:
a) valaki érthetetlen cselt vet,
b) ismeretlen bűn nyomát tünteti el,
c) gallyat rak egy puszta helyre,
d) lábát húzza, hogy tulajdon nyomát tapossa el,
esetleg e) mint egy állat, maradék csontot elkaparó,
vagy f) egy szent épp megjelöli megvilágosodása helyét;
g) lehet ez egzaltált tánc vagy h) sebesülés
váratlan fájdalmának vitustánca:
mi minden rajzolhat jelet,
égről olvasható furcsa betűt!
Ideogramma vagy hernyócsapa a porban
két madártalppal a végén,
kettősponttal vagy ismétlőjellel
végtelenítendő a megesettet...

Ezeket a betűket valaha lakták.
Halottaikat ki se rakták.
Eltemették küszöb alá.
Hol bukott el az utolsó lakó?
Ő ez a vessző, ez a pont?
A történetet kik olvassák?

Igyekeztek eleget enni. Ily félkövérek
azért lettek. Mert számoltak vele,
hogy majd egyszer utukba áll a sivatag.
Hol nem falhatnak mást csak tetvet.
És itták a festéket is, a fettek.

Több nemzedék lakta udvarok?
Kapcsolt labirintusok.
Egybenyíló hálószobák.
Házak, melyekben átöltöztek.
Folyosóikon megütköztek.
Összeköltöztek, szétköltöztek…
Idegenek egymásra nyitottak.
Agyaggá taposott levett ruhák.
És függönyszárnyak is, felkötöttek.

Egymásra nyíló ablakok.
Az átörömnek és átharagnak.
Hol haldokoltak, ahol mulattak.
Hol felnevettek, hol elsirattak.
A betűablak mögött kik laktak,
s ha udvarra nézett mind a szó,
ugyanazt látta a lakó?

Eltemették a küszöb alá.
Ő ez a pont, ő ez a vessző,
de történetet ki olvas már?
Lektűrjeink a katarakták?

A betű elhitte, hogy szó lesz egyszer,
s a szó egy sormondatba vágyott,
mert a mondatok országa Könyv,
és érte élnek, része így lesznek
fenső, felfoghatatlan értelemnek,
messze mutató gondolatnak,
s lesznek általa maguk is világok,
s nem csak ott vannak, hova lerakták.

És azt mondja egy kurzív
nagy Ö betű: öreg, amit kimondtál,
fennhangon olvastál: szöveg.