EJ Koh
Árok

Kerti gereblye formában áll felettem
a legutóbbi szellemem: apró ernyőbordaként.
Semmit se mond, ami megrémisztene.

Azt mondom, ki vagy, hogy balzsamozz?
Hova a csudába nézel?

A sár mögött barackok jelennek meg.
A tej kurázsit jelent a szegények számára.
A fájdalom 1, 2, 3.

Elalszom a reptéren, kórházban, odúban, kisbaba-
köszöntőn, kórházban, reptéren, köszöntőn, kórházban.

Te és a merev ajkad. Szomorúnak látlak, vagy
ez annál sokkal szomorúbb, ami a halál után van.
Most a szükség a kimértebb, a kirekesztés.

Szellem, ha valaha megölsz,
akkor nem leszek a saját testem foglya.

Nagypál István fordítása