Kovács Smit Edit
A Rózsasziromról

Csendesen lopózott be az életébe.
Fehéren, tisztán, mint
a sóhaj a búcsú perceibe.
Égni kezdett a jégcseppek olajszín-tükrében,
mint a fagy, mely kíméletlenül belevésődik
a perzsa varázsfa karmazsinlevelébe.

Észre sem vette,
mikor lépett át az esztendő határán,
mikor szívta magába a köd tejszín-ólmát,
hogy a palackból várjon a mágikus szabadulásra.

A világ vakítóan fénylett körülötte,
egyre csak fúrta magát a hangtalanságba,
mélysége riasztón édes átokként
gyűrűzött az áthatolhatatlanságba,
hol álmatlan idő szegődött melléje,
s a feketerigó reményt keltő dalát várta.

Dombok között haladt előre
a japánkertben futó patakok mellett,
hogy útja a vizek fölött végül elvezessen
a Teknős-szigeten a halhatatlansághoz.

Már tudta ekkor, hogy kincs rejtőzik
e Sziget mélyén.
Nem volt hatalma a mágia világában –
a Hold minden mozzanatára rezdült,
véráramában parázs pirkadt,
melynek gyermeke és anyja erdőtűz.
Hatalmukba kerítették a súlyos üvegházi vizek,
a mamutfenyők, a teafák és a fűszerek,
hogy az egyre hűlő légben belé fojtsák
az élet értelméből szőtt harmóniát:
megszerezni az elérhetetlent, a kincsek kincsét,
a távolban magasodó homokszín-sziklát,
melynek aranysmaragd tekintete a gondolaton áthatol.
Ő azonban tudta, hogy a szikla tövébe érve
bársonymalachit lugas és szivárványkert varázsolja el,
hogy rózsává lehessen a Hold fényében
áldozva a pillangó röptének.

A Szigetre vezető fahídon
már oszlani kezdet a vakító sűrűség
esélyt adva az új Napnak,
bár az addigi homály sem biztos,
hogy az Éj szülötte volt.
A letisztuló átokkal együtt foszlott le
lelkéről a születése, a beavatása, minden álma,
minden célja és az adventi láng.
A köd tejéből előtűnő alig-fal fölött
már feltűnt a Sziget kincse, a tündöklő
színeibe csábító rózsakert.

Szikrázó ablak nőtt a mágikus fal fölé!
A tövébe ült.

Pillantása felfutott a rideg tükrön,
mely fénytöréssel játszott a feje fölött.
Penge hasított a szemébe,
mégis tudta, maradni fog.
Maradnia kell, míg a falon kapu nem nyílik,
mert a mágia ereje, bár semmivé lesz újholdkor,
minden teliholdkor újra erősödik,
s egy nap őt rendeli magához a pillangó.