Kovács Smit Edit
A faltükör rozettái

Rózsaablak 0.1

Zárt ajakkal sikítani.
Zárt ököllel simogatni.
Fonott karokkal ölelni.
Hangtalanul énekelni.

Rózsaablak 0.2
avagy időtlenül

A múlt idő valamikor jelen volt,
a jövő az álmok pókhálója.
Ha egykor majd eszedbe jutok,
ne feledd, hol épültek a hidak,
ne feledd, hogy a barátod voltam,
addigra már lehet, nem leszek az.

Rózsaablak 0.3

Keresetlen születés.
Télbe fagyott rügyezés.
Meg nem történt tegnapok,
eredeti utánzatok.

Rózsaablak 0.4
avagy toll-, láng-, tükördal

Ha te nem volnál, én sem szólnék.
Ha nem hallgatnál, nem is várnék.
Ha nem írnál, én nem örülnék.
Ha nem olvasnál, én nem írnék.
Ha nem biztatnál, nem álmodnék.
Ha te nem hívnál, nem készülnék.
Ha nem jönnél, én minek mennék.
Ha nem dolgoznál, én mért tenném.
Ha nem hinnél, én mit vesztenék.
Már hiányoznál, ha nem lennél.

Rózsaablak 0.5

Kincsre bukkant Pandora,
– tiszavirág-életű –
Prométheusz jóslata
kegyetlenül egyszerű.

Rózsaablak 0.6
avagy bódulat-dal

Kavarog a hullám
sor alá és fölé,
jelzi fényszem körbe
zöldebb, mint az éj:
”üveg törik, csillan a szív,
vihar támad, haraszt sikít”.

Három nap a világ,
féltve őrzött álom,
félhomályban tovább-
él egy valóságot:
„üveg törik, csillan a szív,
vihar támad, haraszt sikít”.