Lennert Móger Tímea
Emberszabás

Ketten ülünk egy fázó sziklán. Többen nem férünk rá. Féltem, hogy csak ezért ül mellettem. A világ bármelyik felén talált volna helyet. Mégis féltem. A barlang száján túl. Egyenes út az ég felé. Elherdálom a szabadságot, ha nem fogom meg a mellém ülő ember kezét. A barlanglakó istenlét halandóvá teszi emberét. Igazi életet akar. Ezt a sziklaszéli szédülést. Egymás kezében.