Mortitia Schaegbecourt
A lány, aki megnyalta saját szemgolyóját

Szitás Detti nem mondta volna magát túl szerencsésnek. Jó családba született, nem voltak túl tehetősek, ám az apja, Szitás Gáspár szépen kijött szerény fuvarozó cége jövedelméből, édesanyja, Szitás, született Basevics Bettina a helyi önkormányzatban számvevői tevékenységet végzett, de letett néhány projektíró tanfolyamot, ami jövedelmező tudást eredményezett. Kétéves Chevrolet és egy négyesztendős Suzuki állt az alig hat éve épített házuk garázsában, jövőre már tervben volt egy kerti medence építése.

Detti boldogan élhetett volna, ha felsőcsoportos óvodásként tudomására nem jut, hogy a csoportban neki a leghosszabb a nyelve. Kevésbé lett volna baj ez a felismerés, ha nem jut csoporttársai figyelmébe is. Mert attól fogva már sejtette, nem csupán az óvodában, hanem talán a faluban is, ám az se kizárt, hogy a világon egyedül őt verte meg ekkora orgánummal a teremtő. Bettina igyekezett vigasztalni, Gáspár meg igyekezett tudomást sem venni a lánya fogszabályozója közül kilógó izomcsomóról, amelyen a levegőn barnás-lilásra oxidálódtak az ízlelőbimbók. Az óvodában viszont nehéz volt leplezni ezt a fogyatékosságot, már ha fogyatékosságnak nevezhetünk bármit is, amiből a megszokottnál több van. Az iskolai gúnyolódásokról ne is essék említés!

Tizenkét éves korában tudta meg, hogy a nyelve hét centiméter hosszú, ami viszonylag szokatlan. A méret nem tűnik túlzásnak, de bárki benyúlhat a szájába és tapasztalhatja, az övé nem ilyen hosszú. Mondjuk, fiú osztálytársai se hivalkodtak volna ekkora himbilimbijükkel, mert azzal aligha kerülhettek volna be a Guinness-rekordok könyvébe, ami Dettinek sikerült.

Anyukájával kurkáltak a neten, és rá is akadtak egy indiai fiúra, akit 19, vagy 27 centis nyelvvel vert meg a természet, nem emlékeztek rá pontosan, mert a rettenetes szerv nem fért el a gyermek szájában, így sebészeti beavatkozással meg kellett kurtítani, így elveszítette a rekorderi címet.

A hét centi viszont nyelv tekintetében sok egy serdülő lánynak. Detti utálta a természet ezen nem kért adományát. Cukkolták a fiúk, miként a lányok is – kamaszkodásuk idején elég sok célhelyet javasoltak Detti nyelvének bevetésére, a kinyalásra, benyalásra, körbenyalásra, leszopásra utaló indítványok nem ritkultak.

Detti utálta szokatlanul hosszúra nőtt nyelvét, ezen túlmenően magát, a szüleit és az egész világot. Hiszen torzszülött.

A hormonok viszont jelezték az ébredő tavaszt. A tizenkét éves kislányt a párhuzamos osztályba járó Pandek Péter szemelte ki magának, fogalma se volt testi fogyatékosságáról, illetve nyelvének szokatlan hosszúságáról, egyszerűen csak tetszett neki a zöld szemű, rövid, barna frizurájú, kissé duzzadt ajkú fruska.

Tanítás után a szemüveges, és emiatt kissé frusztrált fiú összes bátorságát összeszedve megkérte Dettit, hogy néhány percre üljenek le az iskolaudvarban. A lány ráállt, nem volt udvarlója, vagy csak így tetszett neki, így alakult. Péter tétovázott, idétlenkedett, vakaródzott kínjában, majd táskájából elővett egy sajtos szendvicset, azzal kínálta a lányt. Detti elmosolyodott, majd szinte állati hangon felröhögött. Baljával maga felé fordította nyeszlett udvarlója arcát, tekintetét a szemébe fúrta, majd ugyan nem igazán termetes, de mérvadó nyelvével megnyalta saját, mindkét nyitott szemgolyóját.

Az udvarló után mindössze a sztaniolpapírba csomagolt szendvics és egy frissen és bűzösen párolgó barna pacni maradt az iskolakert padja alatt.