Mortitia Schaegbecourt
A vidám temetkezési vállalkozó
Wasserman Lőrinc családja még a XVIII. század végén költözött az éppen akkor ébredező mezővárosba, családja végigélte Kartalos viharos fejlődését és kitartó áldozattal fönntartott megmaradását a történelmi bonyodalmak között. Kartalos ugyanis olyan helyen feküdt a világban, amit a bajok semmi szín alatt el nem kerültek volna, a Wassermanok pedig egyenesen vonzották a bajt, mint Benjamin Franklin találmánya a mennykövet.
A família gyorsan megkeresztelkedett, de csak egykori hitét, vallását, nemzetiségét hagyta maga mögött, kamatoztatható kapcsolatait nem. Ezen összefonódások révén alapította a család elsőként a mezőváros szatócsboltját, a vásártartási engedély alapján pedig az üzlethelyiségen kívül is árusította portékáját. Nem csak a család gyarapodott, hanem a vagyona is, szántókkal, szőlősökkel, legelővel és még erdőrésszel is, az elsők közt legelsőbbé nőtte ki magát a későbbiekben igencsak szerteágazó família, amelynek kirajzó ágai tekintélyes birtokot nyertek.
Lőrinc az első világégés előtt született, felmenőit és rokonságát zömmel elsodorta a háború és távolra szakította a nincstelenség. Egyedül marad anyjával, Wasserman Aurettával és a megmaradt szatócsboltjukkal, ami egyre rosszabbul keresett az új országba szakadt településen. Lőrinc megőrizte optimizmusát és maga is vállalkozásba kezdett, a bolt mellett kocsmát nyitott. Ebben viszont nem volt első a településen, a konkurencia leküzdése érdekében modernizálnia kellett, így kapta üzleti vállalkozása a Kartalosi Kaszinó elnevezést, ami voltaképpen mulatóként működött, de egyszerűbben szólva kupleráj volt. Mert erre akadt igény a világháborút túlélt férfiak közt. Lőrinc pedig tudta, hogy az igény alakítja a piacot. A mezőváros többi kocsmájának színvonalát messze meghaladó berendezés még a monarchikus időből átmentett brokátfüggönyökből, rézből készült falikaros oldalvilágításból, műkristály-csillárokból állt, meg fiatal kurvákból. Esténként a Rigó-banda cigányai húzták a talpalávalót, de lévén, hogy a Kaszinót kizárólag férfiak látogatták, nem is igazán úri társaság, a kártyapartik alatt csendes hallgatókkal, ha viszont a mögöttük lévő szobában elszabadultak az indulatok, ilyenkor az állami olajtársaság helyi képviselője, aki szabad óráiban azzal szórakoztatta a Kaszinó táraságát, hogy kibontotta nadrágját, és ámulatra méltó hímtagjával leütötte a térdére helyezett pálinkás poharat, szóval ez a Drahid nevezetű jöttment döngette Kartalos iskolaigazgatójának lányát, Ildikót, aki oda volt a faszért, és élvezetét nem titkolta, a kiszűrődő hangok tisztességből eredő lefojtása érdekében a cigányok úgy húzták, mintha a pokol parazslana talpuk alatt.
Működött tehát a mulatónak álcázott kupi, az iskolaigazgató messzire adta férjhez élveteg lányát, a pohárdöntögető pedig különös módon természetes halállal távozott a kartalosi közösségből, ami akkoriban nem volt szokványos a csábítók esetében.
Európa egén viszont lassan vonulni kezdtek az újabb háború fellegei. Lőrinc nem volt buta ember. Az első világháborút voltaképpen csupán anyja elbeszéléseiből ismerte, de nagyon sok tapasztalatra tett szert a Kaszinó vendégeinek meséiből. Homlokára tette pénzszámoláshoz szokott kezét, gerincre vágta a kínálkozó Ildikót, majd odahaza hites asszonyát, Alferzínát is, ami nem volt szokása, de úgy gondolta, az aktustól kitisztul a feje, bölcsebb döntésre jut.
Hajnalban újra elővette asszonyát, aki meglepve, de elfogadón vette tolakodását, majd a délelőtt során bezárta a híres Kartalosi Kaszinót. Bölcs fejével temetkezési vállalkozást nyitott az egykori kupleráj helyén. Tudta, hogy a háború, ha egyebet nem termel, halottat biztosan. A villanytelepet működtető vállalkozóval megállapodott, hogy a telepen működő fatelepről megkapja a hulladék fát, amiből olcsó koporsókat készíthetett. Őt is saját cége hantolta el 1944 októberének végén, koporsó híján a Wasserman család konyhaszekrényében. A cigányok meg a kurválkodós időkre emlékezve veszettül húzták a maguk által kifundált gyászindulót, Rudi mellényén pörgött a vonógyanta miként az általa, mármint a zenekara által kiszolgált ágybacicák szeméből a nikkelkönnyek.
Lőrinc egy konyhaszekrényben végezte, noha temetkezési vállalkozóként uralta a halál terepét.
Bár mitől lenne jobb egy juharfa koporsó egy konyhaszekrénynél?