Kántor Zsolt
Csak szöveg a gondolkodás

A gondolkodás, mint szöveg.
Bár a végtelenségig újra lehetne írni.
Amit elsietünk, rontunk és egyébként is öreg.
A történelem, mint textus. A teleírt megilla.
Bárcsak el lehetne tűntetni belőle a traumát.
In toto: kimetszeni, ami fájt.
Hagyjuk inkább. Degenerálódott az egész világ.
A nemzedékek fajzása, ellése lassan leáll.

Most nincsenek említést érdemlő elemei.
Ugyanakkor a figyelmen kívül hagyás
a leggömbölyűbb halmaz benne. Eredendően több,
mint az úgynevezett megoldások.
A hallgatás egy üvegkocka. Néma tekintet.
Mintha egy esőcsepp mondana igent. Természeti kincsek.
Majd jön a rendszergazda. Éjszakásként csirkézik.
Az összes hírt belepréseli az asztallapba.
Furnérlemez. Könnyen bele lehet vésni
az összetéveszthetetlen vonzódást.
Odakeni, belenyúl a szóközökbe, széthajtogatja
az erodált hamvakat. A szamárfüleket visszavasalja.
Bálám szamara. Az Univerzum egy öszvéren
keresztül beszélt, megszólaltatta a csacsit.
Akkor hogyne tudna megihletni egy embert
a nyelv. A hagyomány csak iromány. Okmány.
Guanó és gumi. Van egy kis életkedvem,
amikor dolgozni indulok. Fura.